Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Csóti Csaba: A Somogy megyei izraelita középponti választmány dokumentumaiból, 1868 (forrásközlés)

a politikai közélet gondolkodásmódját is sokkal inkább a „szerzett jogok" tisztelete, semmint egy „isteni eredetű" vagy a „népfelségre" alapozott alkotmány tisztelete hatotta át.)

113 A „vérrel szerzett jog" hangsúlyozása a rendi társadalom gondolkodásmódjához illeszkedett, mint ilyen rendkívül alkalmas érv lehetett a kérdés iránt minden bizonnyal közönyös vagy a problémát ambivalensen értelmező közvélemény számára. Ugyanakkor a zsidósággal szembeni fenntartások egyik okát számos zsidó maga is az eltérő szokásokban látta. Ezen kívánt változtatni az a zsidó „aktivista", aki 1868. augusztus 20-án Non qnis, sed quid aláírással jelentette meg felhívását, izraelita magyar kör alapítására."

4 A szerző úgy vélte, hogy a „zsidó nemzet - ki tagadhatná tőle az elismerést - szorgalma, munkaszeretete, tehetsége és képessége által" számottevő „tényező" lett. A cikkíró szerint mindez mégsem elég a polgárjog elnyeréséhez, mert a zsidók számos, a többségi társadalomtól különböző szokással rendelkeznek. Ezért szükség van a zsidóság egyes szokásainak átalakítására is. Szervezetre, izraelita magyar körre van szükség a „magyarosodáshoz", melynek első lépése a zsidók között a magyar nyelv használatának általánossá tétele kell, hogy legyen. Felhívása szerint „Igyekezzünk [mármint a magyar zsidók], hogy a magyar törvényhozás által kimondandó egyenjogosultság elve, sem idegen elemet, ez alázó megnevezéssel csak a balítélet illethet meg, de idegen ajkuakat se találjon,.. „

us Két hónappal később, október 22-én a vármegyei napilap már arról adott hírt, hogy az Izraelita Kör megalakítására nemsokára sor kerül. Elnöknek Khon S. Adolfot, kaposvári biztosítási képviselőt kívánták megválasztani. A kör programjáról annyit lehet tudni, hogy - az eredeti felhívásnak megfelelően - a „magyarhoni izraeliták magyarosodását szeretné előmozdítani"

Ub Az emancipáció kérdésének felvetésével, illetve az erről folyó társadalmi vita számára teret biztosító Somogy kétség kívül bátran és a korban korántsem jellemző nyíltsággal tárta az olvasók elé a magyar-zsidó együttélésből fakadó esetleges problémákat. A szerkesztőség álláspontja egyfelől kétségtelenül az egyenjogúsítás támogatása volt. Másrészt azonban a lap a magyar-zsidó párbeszédhez szükséges tér biztosítása mellett markánsan az asszimiláció neológ eszméjét támogatta, vagyis az asszimilációs elvárásokat támasztott a zsidósággal szemben. Azt, hogy az emancipáció hosszú távú hatását hogyan képzelte el a Somogy szerkesztője, jól jelzi, hogy 1868. januárjában annak a hírnek kapcsán, hogy Khon József izraelita megkeresztelte a fiát, Miklóst, a szerkesztő úgy vélekedett, hogy ez a lépés az emancipáció bizonyítéka, vagyis az egyenjogúsítás egyik értelme mindenkép a keresztény társadalomba történő asszimilálódás volt.

117 Ennek a nézetnek a szellemében született 1867. szeptemberében ifjú Csorba Ede írása is, mely a polgári házasság rendszerének bevezetésében látta a zsidóság asszimilációjának lehetőségét. Csorba egyrészt úgy vélte, hogy a „zsidók egyenjogúsítása erkölcsi és politikai szükség". Bármit is értett e fellengzős megfogalmazás alatt, az bizonyos, hogy az egyenjogúsítás kapcsán még neki, az emancipáció elkötelezett hívének is fenntartásai voltak. Fenntartásait kissé bonyolultan, az utókor számára azonban rendkívül tanúságosan fogalmazta meg. Komoly retorikai bravúrt hajtott végre akkor, amikor saját véleményét, mint az emancipáció ellenzőinek véleményét fogalmazta meg. Úgy vélte, „elterjedt vélemény" szerint reális esélye van annak, „...hogy a zsidóság, daczára a teljes egyenjogúsításnak, vallási különbség miatt való teljes különleges helyzetébül önkényt fogólag, tovább is a kasztszerűség bélyegét viselvén magán a nemzeti érdekek kellő tiszteletbe vétele helyett önző vagy legfeljebb a hitsorosok érdekeinek megfelelő irányban fog mozogni." Majd ezt a véle113 A somogyi zsidóság 1848. évi részvétele a forradalom és szabadságharc eseményeiben, a források szegényessége miatt, jelenleg feltárhatatlan. A somogyi zsidó honvédek mindeddig legteljesebb névsorát, a korábbi szakirodalmi adatokat újabb kutatásokkal kiegészítve, Polgár Tamás állította össze. Lásd! Újrakezdések. 55. p. 103106. jegyzetpontok. U4 Érdemes megjegyezni, hogy 1861-ben a Magyar Izraelita Egylet Pesten megalakulása után Róder Adolf, kaposvári tanító hosszabb cikket közölt a Magyar Izraelitában, melyben üdvözölte az egylet működését és meghatározta, hogy a magyarosításhoz milyen változásokra van szükség az oktatásban. Lásd! Róder Adolf: A magyarosítás lényeges kellékei. In MI. 1861. júl. 19. 243-244. p. 115 Alakítsunk izraelita magyar kört! In S. 1867. aug. 20. 2. p. 116 Örömmel értesültünk, hogy székvárosunk izraelitái „izraelita kört" akarnak alakítani In S. 1867. okt. 22. 4. p. 1,7 Az emancipátio már kezd behatni a közéletbe is In S. 1868. jan. 21. 3. p.