Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Récsei Balázs: „Azon mentségek és kifogásokról, melyeket a vadászok hibázás után használni szoktak" (Forrásközlés)

(6. §), „Gyengén, illetve Erősen reggeliztem" (7-8. §), „Bántott az arany erem" (9. §), „Hasmenésem volt" (13. §). Valószínűleg nem az asztalosokat korholja a „Nem volt rendes székem" (12. §) megértésre számító diszkrét kifogása. Mivel a szerző által nem a 111, úgymint Időjárás fejezetbe került, így az étkezés folyományaihoz soroljuk a „Bántottak a szelek" (15. §) pontot is. A sikertelen vadászatnak oka lehet az intenzív szerelem is: ti. némely újkori Nimród azzal mentette ki magát a vadhúsra várók előtt, hogy „A szomszéd szobában egy szerelmes pár enyelgett egész éjjel" (19. §). Nem derül ki, hogy esetleg a feleségről van-e szó a „Hortyogott a szomszédom" (16. §) közkeletű kialvatlansági magyarázat esetében. b.) A vadászat közben A vadászat közben előforduló okok mintegy félszáz paragrafust csaltak elő Fürjesey tollából. Ami megfájdulhat, az meg is fájdul - a vadászoknál is. A fej-, a fog-, a hát-, a láb-, a hasfájás (19) [Hibás számozás, helyesen 20.] -23. §) a legegyszerűbb - és talán leghihetőbb - kimagyarázásai a hoppon maradt vadászoknak. A „kódexíró" nem szolgál bővebb magyarázattal arról, hogy a „Reszketett a kezem" (24. §) indoklás folyománya-e a „Sokat ittam" (6. §) pontnak. Mosolyogni valóan elégséges kibúvónak szánták az esetleg támadó vadállattal is szembe nézni kényszerülő vadászok, a fauna apró lényeinek kellemetlenkedéseit: „A lövésnél megcsípett egy szúnyog" (28. §), illetve „A lövésnél megcsípett egy légy" (29. §). Némileg hihetőbbnek tűnik a „Féltem a darázstól" (32. §), és a „Féltem a méhtől" (33. §) mentegetőzés, de ne kerülje el figyelmünket, hogy medvevadászatról még utalás szintjén sem történik említés a „kódex" soraiban. Az állatbarát is elő-előtűnik az ujját a fegyver ravaszán tartókból, amennyiben a „Megsajnáltam egy nyalat" (49. §), és a „Nem tudtam a vért nézni" (50. §) kifogásoknak van valóságmagjuk. A célba nem ért lövést a gáláns lovag ethoszába burkolja az „Udvariasságból hibáztam el, hogy a szomszédomra menjen" (69. §) (mármint a vad) megjegyzés. (Természetesen csak akkor „önzetlen" a gesztus ez esetben, ha nem egy támadó vadállatról van szó.) Hozzá nem értők számára pajzán képzettársításokra adhat alkalmat az „Éppen a nadrágomat gomboltam mikor jött a vad" (64. §), és különösen a „Lement az előbőröm, azt kellett megigazítani" (40. §) kifogás. Talán nem a korabeli higiéniai viszonyokat tükrözi „A lövésnél viszketett a tenyerem" (27. §) mondata. Természetesen nem a zoofilia egy különleges esete „A kakasba beleakadt a bajuszom" (66. §) börleszkfilmeket idéző idillje. Lehetséges, hogy a „Nevetnem kellett" (47. §) kimagyarázás éppen azért fordult elő, mert a vadászok egymást szórakoztatták a legújabban hallott kifogásokkal. B.) A bosszankodások Az I. fejezet B., része azokat a történéseket taglalja „Midőn a vadász azért nem tudott lőni, mert bosszankodott". Természetesen a csoportos vadászatok alkalmával a zsákmány nélkül maradtak számára mindig a többiek a hibásak. A hajtók különösen sok módon tudják meghiúsítani a vad kilövését. A velük foglalkozó 13 paragrafus közül a vadász számára talán „A hajtóm elütötte előttem bottal a nyulat" (81. §) esete lehetett megtörténtekor a legbosszantóbb, tehát szó szerint bottal üthették a nyomát. A vadászat és a nikotin párhuzamos élvezetének veszélyeire figyelmeztet a „Megsütötte a kezemet a szivar" (93. §), mély koncentrálást feltételező magyarázata. Nem tudni, hogy a hiányos fogsor, vagy a csodálkozás következtében történt a „Kiesett a számból a szivar" (89. §) erdőtűzgyanús esete. C.) A babonák A babonák természetesen külön alfejezetet kaptak a felsorolásban. Az ősidőkre visszavezethető indokok jelentős része ma is használatos. A lőtt vad nélkül maradást megindokolnia a vadásznak főleg saját maga számára - legegyszerűbben ezekkel lehet. Itt az élet számos más területén is bevett formula, a „Ballábbal keltem fel" (98. §) az elsők között szerepel. Az ún. meseszámok bármilyen vonatkozású előfordulása, és a 13-as is elegendő önmegnyugtatást adhatott az üres kézzel hazatérő