Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány

ségről alkotott korábbi álláspontot, és a földreformot és az azzal összefüggő belső-, illetve ki- és betelepítéseket komplexen, összefüggéseiben és objektíven tárgyalja". Dolgozatunkban a deduktív módon járunk el, tehát az egyes fejezetekben ismertetjük az általános történeti eseményeket, majd kitérünk annak a bemutatására, hogy a településen lezajlott folyamatok milyen mértékben felelnek meg, illetve miben térnek el az általános gyakorlattól. A megfelelő történeti szakirodalom mellett nagyban támaszkodtunk a Baranya Megyei Levéltár vonatkozó forrásaira, illetve az akkori eseményeket átélt személyekkel - a megfelelő kritikával készített interjúkra. Annak felderítése ugyanis fontos, hogy az egyes emberek hogyan élték meg az életükre döntő hatást gyakorló történelmi sorsfordulókat. Nagynyárád rövid története 1940-ig A horvát határtól 10 km-re fekvő dél-baranyai település már az Árpád-korban is lakott volt, neve először egy 1093-as adományozó oklevélben bukkant fel, ekkor ugyanis I. László király a falut saját birtokából a bátai bencés apátság tulajdonába juttatta. A falu fejlődése szempontjából meghatározó tényezőnek számított, hogy a 14. században a település határán keresztül haladt át a Harsánytól Budáig vezető királyi út, az ún. „Via regia", amelyen az uralkodó évente egyszer meglátogatta a környező várispánokat. Nagynyárád - és az egész ország - életében döntő változásokat hozott a mohácsi csata. A magyar szempontból végzetes kimenetelű összecsapás közvetlenül a falu közelében zajlott le. A csata után portyázó török csapatok elpusztították Nagynyárád lakosságát. A falu magyar lakossága a hódoltság ideje alatt eltűnt, helyüket a törökökkel a Balkánról északra húzódó szerbek (rácok) vették át. 1697-ben, a török kiűzése után hozta létre a Kincstár Dél-Baranyában a bellyei uradalmat és Nagynyárádot is a területéhez csatolta. A bellyei uradalom első tulajdonosa Savoyai Jenő volt. A felszabadító harcok következtében elnéptelenedett községbe külföldről telepítettek új, német lakosokat, akik 1722-23-ban érkeztek szervezetten és tömegesen a fuldai apátság területéről. Az első világháborút követően Nagynyárád szerb megszállás alá került, csapataik csak 1921. augusztus 25-én hagyták el a falut. A rákövetkező évtizedben a település élte a csendes, nyugodt életét. A mindennapokat szigorúan szabályozták a falu íratlan törvényei, a hagyományok és a szokások. A községben több egyesület is működött akkor, így az 1895-ben alapított Római Katolikus Olvasókör, az 1911-ben életre hívott Ifjúsági Egylet, valamint a Levente Egyesület. Bár a gyermekek az 4 Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések a Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1990. (a továbbiakban: Füzes, 1990); Füzes Miklós - Újvári András: Mentsvár. A pécsi 8/III. pótzászlóalj németajkú önkéntesei 1944-ben. Baranyai Német Önkormányzatok Szövetsége, Pécs 1996.; Füzes Miklós: A németség kitelepítésének demográfiai következménye Baranyában (1946-1949) In Baranya Történelmi Közlemények. 1-2/1996-1997. 51-73. p.; Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között. I. rész. In Baranyai Helytörténetírás 1985-1986. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Szerk. Szita László, Pécs, 1986. (a továbbiakban: Füzes, 1986) 715-773. p.; Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon. II. rész. In Baranyai Helytörténetírás 1987-1988. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Szerk. Szita László. Pécs, 1988. 489-543. p.; Füzes Miklós: Schicksalsprüfungen der Ungarndeutschen 1944-1948. Deportation, Güterbeschlagnahmung, Internierung, Aussiedlung In Suevia Pannonica. Jahrgang 9 (19) 1991. (a továbbiakban: Füzes, 1991) 93-104. p.; Balogh Sándor (interjú): Magyarok Csehszlovákiában 1945. In. História, 7/1996. Balogh Sándor: A magyarországi németek elhurcolása és elűzése választott hazájukból. In A magyarországi németek hozzájárulása a közös haza építéséhez. Bp., 1996. Országos Német Önkormányzat 229-289. p.; Bellér Béla: A magyarországi németek megítélése a második világháború után. In 300 éves Együttélés II. Bp.1988. 147-171. p.; Cseresznyés Ferenc: A földigénylő bizottságok működése. Baranya és Bács-Bodrog vármegyék németek által lakott községeiben. In Történeti tanulmányok Dél-Pannóniából I. 1988. Pécs, 1988. PAB. (a továbbiakban: Cseresznyés, 1988) 243-249. p.; Cseresznyés Ferenc: Megjegyzések a magyarországi német lakosság második világháború utáni kitelepítéséhez. (A nemzethűség vizsgáló bizottságok működése 1945-1946-ban). In 300 éves együttélés II. Bp. 1988. 213-221. p.; Cseresznyés Ferenc: A szlovákiai magyarokat fogadó szervek telepítő tevékenysége Baranyában (1947-1948) In Baranyai Helytörténetírás 1982. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Szerk. Szita László, Pécs, 1983. 595-614. p.; Füzes Miklós: Kitelepítés - kollektív felelősségre vonás. In: 300 éves együttélés II. Bp. 1988. pp. 201-212.