Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Csóti Csaba: A Somogy megyei izraelita középponti választmány dokumentumaiból, 1868 (forrásközlés)
lés idején - a keresztény társadalom szemében lényegében azóta is - ugyanúgy, sót elsősorban az ortodoxiát jelenítették meg, mint azok a jelentős világi műveltséggel is rendelkező zsidó értelmiségiek és rabbik, akik a Magyar Zsidó 8 neortodox értelmiségieket is soraiban tudó szellemi környezetéhez tartoztak. Az egyetemes gyűlés idejére azonban az ortodox tábor mind a keresztény közvélemény, mind az önmagukat a neológiához közel állónak érző zsidók számára a maradiság, az egyéni szabadságot csorbító, fundamentalista rabbik által irányított közösség képviselőjeként jelent meg. 9 A fentiek alapján érzékelhető, hogy elhamarkodott vélemény lenne a magyarországi ortodoxiát - elsősorban az egykori publicisztikák fényében - maradiságnak értékelni, a neológiát pedig, divatos 19. századi kifejezéssel, „haladáspártinak" tekinteni. 10 Az, hogy ilyen értelmezés előfordulhat, leginkább annak köszönhető, hogy a zsidóságnak az önmagáról alkotott történeti képét a nem zsidó többség felé kizárólag a neológ történelemszemlélet jelenítette meg, mely az egyes történetírók tehetségétől függően, de valamilyen mértékben mindenképpen a maradiság-haladás ellentétpárban szemléltek az ortodoxok és a neológok küzdelmét." Jakov Katz hitelesen bizonyította, hogy a magyarországi zsidóság szakadása nem egy hirtelen, az emancipációs törvény után kipattant konfliktus eredménye volt, hanem hosszú, lényegében Moses Mendelssohn 12 eszméinek terjedésével, tehát a zsidó felvilágosodással megindult szellemi-vallási átalakulással együtt járó eseménysorozat egy elme, a hitközségek szervezeti rendjének átalakulását tekintve bizonyos értelemben végkifejlete. A zsidóság történetében egyedülálló magyarországi szakadás jelensége e szerint csak olyan történeti kontextusban értelmezhető, amely figyelembe veszi a polgárjog nélküli zsidóság, mint a szegregáció és a rendi közösség keverékeként kialakult zárt társadalmi közösség tagjait ért modernista kihívásokra adott, a közösségen belüli, eltérő válaszokat. Ez a küzdelem azonban nem magyar sajátosság volt, lényegében egész (Nyugat-) Európában lezajlott a zsidóságon belül. Különösen erőteljes volt a két fél közötti összecsapás a magyarországi zsidósággal szoros kulturális kapcsolatban álló Német Birodalom egyes hitközségeiben. 13 Ami azonban megkülönböztette a magyarországi küzdelmet az Európa más országaiban lezajlott hitéleti vitáktól, az az volt, hogy a 19. századi magyarországi zsidóságon belüli ellentétek esetében a „belső háború nem a feltörekvő és visszakozó erők harca volt, hanem két, a maga módján, egymással párhuzamosan egyre erőteljesebbé váló csoport között bontakozott ki" iA Mivel pedig 1868-ra, fogalmaz Katz, okkal vagy ok nélkül, de az ortodoxok érezték megtámadva magukat, ráadásul az Izraelita Egyetemes Gyűlés határozatai valóban számukra bizonyultak vállalhatatlannak, a küzdelem - immár a politikai hatalom segédletével - az ortodoxiának a magyarországi zsidó hitközségek szervezetéből való kiválásával ért véget. 15 3 A magyar ortodoxia első újságja, melyet a neológ-ortodox vitában rendkívül aktív ortodox Hitőr Egylet jelentetett meg 1867-1870 között. 9 A közélet légköre a kongresszus megnyitásakor már olyan volt, hogy egy műveltebb zsidó számára „az ortodox táborhoz való nyilvános csatlakozásra bizonyos bátorságra volt szükség." Lásd! Katz, 1999. 187-191. p. 10 Mint arra Jakov Katz rámutatott, különösen téves elképzelés az, mely az ortodoxok fellépését a hászidizmussal (chadizmussal) próbálja összekapcsolni. Vö. Katz, Jakov: A végzetes szakadás. In Múlt és jövő. 1991/1. 49-55. p. (a továbbiakban: Katz, 1991.) 11 Vö. Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története különös tekintettel gazdasági és művelődési fejlődésére a XIX. században. Bp., 1986. (A kötet 1986. évi közzétételének tanúságos kritikáját lásd! Gyurgyák, 2001.) 12 Mendessohn, Moses (1727-1786): Német zsidó filozófus és esztéta, az úgynevezett „zsidó felvilágosodás" elindítója. Filozófiai nézeteinek (és világképének) alakulására John Locke gyakorolt komoly hatást. Először az Ritualgesetze der Juden (Berlin, 1778.) című munkájában vetette fel a zsidók polgárjogának kérdését. Öt évvel később jelent meg a zsidóság szervezetének, egyházának, kisebb mértékben hitéletének reformját sürgető és a kérdést elemző műve, a Jerusalem oder über religiöse Macht und Judentum. (Berlin, 1783.) 13 Katz, 1999. 12-46. p. 14 Katzburg, 63. p. 15 Vö. Katz, 1991.
