Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Récsei Balázs: Somogy kereskedőinek és iparosainak összeírása 1869-ben. Forrásközlés
festesz: Képző művész, ki képességgel bír a tárgyakat, vagyis a tárgyak alakjait festékek által művészileg eléábrázolni. Innen: virág-festész, arcz-festész, táj-festész, kik különösen virágokat, arczokat, tájakat festeni tudnak. A festő nem művész, hanem míves, mesterember. V. ö. festő. festő (1): Ami valamit festészi módra ábrázol; vagy festő mesterember gyanánt beken, beszínez. fésűs (2): Mesterember, ki fésűket csinál. füstfarag ó: Dunántuliasan, am. kéményseprő, kéménytisztító. galanterie: / francia, régies/ 1. díszműáru, ajándéktárgy 2. díszműáru-kereskedés 220 galandkereskedés: Kereskedés neme, melyet valaki galandféle áruczikkekkel űz. galantéria : G.-áruk azok az u. n. rövidáruk, melyek a kényelemhez, a díszítéshez tartoznak, p. keztyük, legyezők, tárcák, utazó táskák s egyéb enemü, fémből, fából, bőrből, üvegből, elefántcsontból készült iparművek. 221 gerencsér (1): Fazekas, azaz mesterember, ki közönséges agyagból különféle edényeket készít. [...] Némely vidéken: göröncsér. gé pész: Személy, ki gépeket készít vagy a működő gépeket igazgatja. gombkötő: Mesterember, ki selyemből, szőrből gombokat köt, sinórokat ver, sodor, vitézkötéseket, öveket stb. készít. gyó gykovács : kizárólag az osztrák-magyar hadseregben és a honvédségben alkalmazott egyének, kiknek feladatát a lovak patkolásán kivül a betegek ápolása is képezi, kiket azonban nem ritkán a betegek önálló kezelésével is szoktak megbízni... 222 g yó g yszerész: Gyógyszertár tulajdonosa. Szélesb ért. ki a gyógyszerek készítését tudományos rendszerben tanulta, vagy jelenleg tanulja. gyógyszeres (21: Gyógyszerekkel bánó, gyógyszereket készítő egyén. halász (1): Általán, ki halakat fogdos. Különösen oly személy, kinek mestersége és kenyere a halfogás. haszonbérlő: Személy, ki jószágot vagy javadalmi jogokat haszonbérbe vesz. hentes v. hentes: Disznóöléssel foglalkodó; innen disznóhúsíüstölő, disznópecsenyesütő, disznóhús-, és szaionnaárus, szalonnával kereskedő. irhás (2): Timár, ki irhabőröket készít. ispá n: Nálunk jelenleg 1) alsóbb rendű urodalmi tiszt, ki a pajtamesternél fölebbvaló, a kasznárnál pedig alantasabban áll, s a néhai úrbéri rendszer mellett főkötelessége volt a robotokat, s más úrbéri tartozásokat végrehajtani, vagy az urodalmi majorságokra fölügyelni, a gazdasági munkánkat intézni stb. kalapos (2): Mesterember, ki kalapokat készít. kádár: Mesterember, ki kádakat, hordókat, sajtárokat, dézsákat, s több eféle faedényeket készít, máskép : bodnár. Németesen : pintér. kárpitos (2): Kézmives, ki kárpitokat, szőnyegeket készít, s velők teremeket, palotákat stb. diszít. kávés (1): Kávéházi tulajdonos vagy haszonbérlő, ki kávét főz és mér. kerékgyártó: 1) Szoros ért. mesterember, ki akármiféle kerekeket gyárt. 2) Szélesb. ért. oly kézmives, ki nemcsak kerekeket, hanem egész szekereket, kocsikat készít; németesen: bognár (=Wagner), tótosan kollár. Tájejtéssel : kerékjártó. kertész: Széles ért. személy, ki kertet mivel, ki kertben tenyésző növényekkel bánik, ki ültet, kapál, ás, nyes, oltogat, stb. Szorosb ért. oly személy, ki a kertekkel való bánást mesterségesen vagy bizonyos művészeti izlés szerént űzi. kékfestő: Festő, ki szöveteket, pl. posztót, vásznat, gyolcsot kékszinre fest. kéményseprő: Czéhbeli mesterember, ki a kéményeket a koromtól megtisztítja, egyszersmind köteles kitörő tűzveszély alkalmával a tűzoltásban, vagy akadályozásban tettleges részt venni. Máskép: kémény tisztító, néhutt túl a Dunán: füstfaragó. kolompár: Vas és réz pléhből különféle eszközöket, edényeket, pl. üstöt, bográcsot készítő kézmíves, bádogos. kolompáros: A kolompár szóból os toldalékkal alakult. kocsmáros: Személy, ki kocsmát tart, s benne bort s egyéb szeszes italokat mér. 220 Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. 9. kiad. Bp., 1989. 287. 221 A Pallas Nagy Lexikona VII. k. Bp., 1894. 774. 222 Uo. VIII. k. Bp., 1894. 411.
