Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gőzsy Zoltán: Pesty Frigyes helynévgyűjtésének tanulságai

tartozó vendéglő konyhájának színvonalát is, kiemelik a lakosság szorgalmát. A Somogy megyei Szárszón, ahol a helység tisztviselői együttesen állították össze a helyneveket, a helyi lakosságot „szorgalmas, becsület tudó, mást nem bántó, s fáradhatatlan munkás emberek"-ként jellemezték, a falu fekvésénél a Balatonnal kapcsolatban megemlítik, hogy a „partjáról gyönyörű, kilátás jutalmazza a' szemlélőt, pontyai, szőllővel, gardával, harcsával és fogassal a' halászt."

1

'

0 Kaposvárnál a városbíró nagy büszkeséggel szólt a település néhány részéről: „ ... honnét pompás belátás van a Városba, 's honnét a városnak legszebb részét, és épületeit kivehetni, - eme hegy, az iszákhegy és a' város közt elnyúlik a' malom árok és Kaposfoló közt egy igen szép sétatér millyennel kevés város ditsekedhetik, - ezen sétatér ez előtt 30 évvel egy Zsibagyöp volt, 's hol az idötöl fogva oly fák tenyésznek, mellyekre a' legavatossab erdészek is bámulva néztek, és éppen e Sétatér disze Kaposvár Várossának.

6[ Találkozunk olyan adatközlőkkel is, akik igyekeztek megcsillantani valamit tehetségükből. A somogyi Faluhidvég „hites jegyzője" - aki bátran kijelentette, hogy „e helynek... története nincs!" - különböző stílusbravúrokkal tűzdelte tele leírását {„szántó földje legelője alföldi rónaságot ábrázol", „Van egy csinosan épült malma 1852-től, melynek zuhogó kerekét egy tiszta forrás csermelye szeldeli", „az egész terület lombos 's gyönyörű fákkal van szegélyezve, 's elárulja az utazót meggyőződni a rendes kezelésről. A puszta népe mind magyar, vidám és munkás, ifjai a pusztának egy ott születő tanitó által nyernek oktatást."

62 Somogyban - mint már utaltunk rá - megfigyelhető, hogy a többségében reformátusok lakta településeken büszkébben és szívesebben nyilatkoznak a saját községükről. Darányban például az „ez előtt 2 évvel bevégzett Somogy megye legszebb Református falusi oskolája"

63 is lejegyzésre került. Voltak olyan jegyzők, akik csak csekély információkkal tudtak szolgálni, s emiatt sajnálatukat is kifejezték (Visontánál: „eléggé fürkésztem ezen tó neve okát, de hasztalan!");

64 és voltak, akik szinte semmivel sem egészítették ki a kérdőpontokat, azokra nem adtak választ {„homály fedi").

6S A Somogy megyei gyűjtésekből azt állapíthatjuk meg, hogy utóbbiak voltak többen. A Helytartótanács, illetve a megyei tisztviselők több esetben is visszaküldték azokat a kérdőíveket, melyek nem tartalmaztak kielégítő mennyiségű válaszokat (elsősorban a „nem tudatik.-típusú válaszokat" értékelték negatívan).

66 A szatmári, békési, jászkunsági és a borsodi települések esetében azonban részletes és hosszú leírásokat olvashatunk (igaz ez utóbbi esetében kellett a főispán erélyes fellépése is). Ezek ismeretében enyhén meglepő Pesty Frigyesnek az a „kirohanása" a Századok lapjain 1868-ban, mikor azt kifogásolta, hogy „a történelmi emlék, hagyomány iránt igen kevés a fogékonyság, - a második generatio már személyeket és korszakot összezavar, a további már éppen semmiről nem emlékezik ...a faluja fölött emelkedett várromjai iránt semmi érdekkel nem viseltetik, szobrot emlékkövet stb. csak annyiban becsül, amennyiben építési anyagul szolgál".

67 Pesty reakciója azonban nem teljesen jogos mai szemmel nézve. Igaz, találtunk példát a történeti emlékek elhallgatásáról is (például Somogy vár, Szigetvár, a nem somogyi települések közül Sümeg, és Zirc esetében), de a települések nagyobb hányada igyekezett legjobb tudása szerint és kielégítően feleletet adni. Válaszaik, gyakran előbukkanó lokálpatriotizmusuk, továbbá az a tény, hogy régészeti leletek múzeumba való beszállításáról, természeti megfigyelésekről tudósítanak, inkább a kifogásoltak ellenkezőjét mutatják. Pesty szavainak saját - talán túlzott - elvárása lehetettek az okozói, illetve a nagy nemzeti kulturális eszmék iránti kisebb érdeklődése a helységek lakóinak. 60 Pesty, Somogy, 294-295. p. 61 Uo. 156-157. p. A jelenlegi Jókai ligetről van szó. 62 Uo. 98.p. 63 Uo. 87. p. 64 Uo. 366. p. 65 Uo. 5. p. 66 Somogy megyében az alispán küldette vissza a túl rövid és csekély utánajárással kitöltött gyűjtéseket. SML. Somogy vármegye alispánjának iratai (1861-1866). 74. csomó. 2873/1866. 67 Pesty Frigyes: A magyar nemzet mostohasága saját maga iránt. In Századok 1868. 17-18. p. Ebből idéz Gyáni Gábor is Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése című kötetében a 'Történeti érzék keltése" történetírás által című alfejezetében. 104. p.