Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gőzsy Zoltán: Pesty Frigyes helynévgyűjtésének tanulságai

Pesty 1860-ban kezdett hozzá tudományos vállalkozásához. A földrajzi nevek ilyen mélységű és ugyanakkor országos szintű feldolgozása - mint már említettem - nem történt meg ezelőtt. Hasonló törekvések ugyan korábban is voltak, de - vagy a kezdeményezőknek vagy a megcélzott településeknek, és azok tisztikarának hibájából - ezek nem valósultak meg.

10 Ebben az esetben azonban mindkét fél „megfelelt" a feladat nagyságának. Pesty Frigyes személyében egy rendkívüli szervező vállalta az irányítást. A Helytartótanács támogatásával készült munka során a kinyomtatott kérdőíveken 7 kérdésre vártak feleletet a települések részéről. A kérdések elsősorban a település nevére (hány neve van, korábban volt-e más neve), a település eredetére, benépesítésére, illetve a település határában előforduló topográfiai nevekre (mezők, szántók, tanyák, puszták stb.) vonatkoztak." A lejegyzők elsősorban a 6. {„Mit lehet tudni köztudomásból hagyományból, írott vagy nyomtatott emlékből a név eredetéről, értelméről?"), illetve a 7. kérdéssel {helység körül lévő topográfiai nevek, nevezetesebb romok) kapcsolatban fejtettek ki hosszas leírásokat - Pesty kívánsága szerint („nem nélkülözhetetlen ugyan valami magyarázat hozzá tétele, mind a mellett köszönettel vétetnék olyan megjegyzés, mely valami topographiai névnek eredetét a hagyományból, vagy a népnek tudásából véli magyarázhatni").

12 A kinyomtatott kérdőívekre a helyi bírók, jegyzők, plébánosok, lelkészek, igen ritkán helyi birtokosok írták meg a válaszokat saját szavaikkal 1864-ben. Nincs tudomásunk arról, hogy a földbirtokosok beleszóltak volna, ki és hogyan válaszolja meg a kérdéseket Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen nem történhetett meg. A kérdések és a válaszok jellege ennek szükségét vagy okát nem vonja egyértelműen maga után. A lejegyzők nem voltak történészek (maximum történelemkedvelők), és mivel nem a történetírás szokványos eszköztárát használták, beszámolóikban sokkal inkább előtérbe került a hétköznapi ember története, környezete. Érvényes ez a megállapítás még akkor is, ha kisebb számban előfordul, hogy a lejegyző történelmi ismeretei megszűrik és alakítják a leírtakat. Összefüggést mutathatunk ki olykor a települések történeti tudata, történeti érzéke és a beszámoló részletessége, mennyisége között. Miskolc városa adta az egyik legbővebb és legrészletesebb tájékoztatást, ahol az 1860-as évek elején már utcát neveztek el Széchenyi Istvánról „nevét megörökítendő", Kazinczy Ferencről és Palóczy Lászlóról, Miskolc országgyűlési képviselőjéről, az „1861-ben elhunyt áhalánosan közszeretetben és tiszteletben részesüli Palóczy nevet megörökítendő"

11 Összefüggést fedezhetünk fel Somogy megyében a lejegyzők történeti tudata és a hozzájuk tartozó település lakosságának református vallásossága között. Ennek az oka egyértelműen a református vallás XVII-XVIII. századi helyzetével függ össze, a felekezetükre vonatkozó irodalmakat, forrásokat, tárgyi emlékeket erős öntudattal őrizték, használták. A Somogyban fekvő Hatvan esetében, ahol a református lelkész vetette papírra az adatokat, a település múltját több, megmaradt egyházi irat alapján tudta igazolni.

14 Hetesnél leírta a jegyző, hogy „a ref. egyháznál most is még használatban levő Urvacsoraí kehely" már 1685. óta van használatban, majd a továbbiakban hosszasan kifejti a kehelyhez kötődő történetet is.

15 Megállapíthatjuk, hogy mind mennyiségében, mind minőségében gazdagabb és bővebb volt a beszámoló, ha azt tanult ember, egyházi személy, illetve, ha képzett, több településen is szolgálatot teljesítő jegyző írta le. A leírók egyrészt írott forrásokból, másrészt szóbeli beszámolók alapján dolgoztak. A gyűjtéseknél elsősorban a helységek funduális könyvei, az egyházi anyakönyvek, illetve egyéb iratok jelen10 Pesty Frigyes: Somogy vármegye helynévtára. Fontes Comitatus Simighiensis 1. Szerk. Bősze Sándor. A szöveget gondozta, bev. Gőzsy Zoltán-Polgár Tamás. Kaposvár, 2001. SML. 5. p. (Továbbiakban: Pesty, Somogy) 11 Uo. i? Pesty: Borsod, 10. p. 13 Pesty: Borsod, 215-216. p. Vö. Holló Szilvia Andrea: Hősök és mondák az utcanévadásban. In Hofer Tamás, szerk.: Magyarok Kelet és Nyugat közt. A nemzettudat változó jelképei; Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp., 2000. 110. p. (A továbbiakban: Gyáni, 2000.) 14 Pesty, Somogy, 122. p. 15 Uo. 126.