Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

G. Jáger Márta: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Somogy vármegyében (1848-1849)

követelt, amit a településnek végül meg is ítéltek.

95 Fekete kiskőrösi családi kapcsolatai révén jól ismerte Petőfi Sándort, akit 1843-ban Magyar utcai pesti lakásában több hétig vendégül is látott, s így a költő nyugodtan dolgozhatott.

96 A szabadságharc leverését követően egyik képviselő sem kerülte el a haditörvényszéki felelősségre vonást. Záborszky Alajost, a két plébánost és Fekete Lajost, Kund Vincét halálra ítélték, de 1850 júliusában valamennyien amnesztiával szabadultak, és „mint kevésbé terhelt egyént", gróf Festetics Miklóst is felmentették. A plébánosok közül csak Koller József tarthatta meg a hivatalát Ranolder püspök támogatásával. Mesztegnyőről 1860-ban helyezték át a marcali plébániára, június 14-én, halála előtt néhány hónappal részt vett Niklán Berzsenyi síremlékének avatásán, amely az abszolutizmus bukása után Somogy vármegye első politikai megmozdulásának számított.

97 A későbbi évtizedek során azonban a megyei közéletben politikai közszereplést csak Farkas Lajos és Fekete Lajos vállalt, ez utóbbi 1869-ben a tabi választókerület Deák-pártjának elnöke lett, valamennyi követtársát túlélve 92 éves korában, 1911-ben hunyt el.

98 Az 1848. évi V. törvénycikk, amelynek rendelkezéseit, a törvényhozók csak átmenetinek, ideiglenesnek tekintették, mégis korszakos változás folyamatát indította el az ország polgári fejlődésében. A törvény ugyan cenzushoz kötötte a választói képességet, de Kossuth szerint a „cenzuális rendszer lényege abban áll, hogy a polgárjog részeseivé azok tétessenek, kikről - minthogy egy bizonyos vagyonnal, vagy jövedelemmel bírnak - valószínűleg feltehető, hogy magokat némileg kiművelhették, s a közjó iránt érdekkel viseltetnek. Hitünk szerint a polgári álladalomnak azon kell lennie, hogy a köznevelésről a szerint gondoskodjék, miszerint még a legszegényebb polgárnak is módja, alkalma legyen magát némileg kiművelni."

99 Ebből az tűnik ki, hogy a törvényhozás az értelmi cenzus fokmérőjét kereste a tulajdon, jövedelem, foglalkozás és magasabb értelmiségi cenzusánál, amikor az még más módon nem volt megállapítható. A választási törvény értékelésénél figyelembe kell venni, hogy ekkor még nem álltak rendelkezésre megfelelő statisztikai adatok. Ezt a somogyi választókerületekben összeírt szavazók számának jelentős eltérései is igazolják (a szigetvári választókerületben 3008, míg a sziliben csak 1720 fő, (ld. erről a mellékelt 7. sz. összesített táblázatot). A tendencia azonban ennek ellenére jól érzékelhető. Míg 1848 előtt a Magyarország lakosságának 5 %-át alkotó nemesség választójoggal rendelkező nagykorú férfitagjai a lakosságnak mindössze 1,6-1,7%-át jelentették, 1848 nyarán ez az arány számottevően megváltozott, a lakosságnak immár 7-9 %-a szavazhatott.

100 E téren Somogy megye helyzete kedvezőnek mondható. Ha az 1848 előtti 231 359 főnyi megyei népességet tekintjük,

101 akkor az összeírt, 19 623 főt

102 kitevő választásra jogosultak a lakosság 8,4 százalékát alkották. A választók 80 százaléka birtokos, 6 százaléka kézműves, kereskedő; a jövedelmük alapján szavazók 3 százalék, az értelmiségiek aránya 2,8 százalék. A régi jogon választók az összes választónak mindössze 7,6 százalékát tették ki. (A választókerüle95 Ld. Pesti Hírlap 66. sz. 1848. máj. 26. 479. p. illetve Közig. Biz. jkv. 1848: 213. Közli: G. Jáger Márta: „Európának mívelt népei", i.m. 183. p. 96 Petőfi Sándor ekkor írta többek között a Befordultam a konyhára és A virágnak megtiltani nem lehet c. költeményeit. Ld. Pálmány, Országgyűlési almanach. 259. p. Nagy Pál közlése. 97 Csányi Ferenc: Lapok Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1889. 73. p., illetve G. Jáger Márta: „A derék nem fél" - Emlékmű Berzsenyi Dánielnek Niklán 1860-ban. In Somogyi Honismeret. 2002. 2. 16-23. p. Nagy Pál szerint Koller ,/7 következő 10 évben - haldiáig - papi hivatását nem gyakorolhatta." ld. Pálmány, Országgyűlési almanach. 456 p. 98 Pálmány, Országgyűlési almanach. 261. p. Nagy Pál közlése. 99 Kossuth hírlapi cikkét idézi Ruszkai Miklós: Az 1945 előtti magyar választások statisztikája. In Tört. Statisztikai Közlemények 1959. I-II. 15. p. 100 V. ö. Csizmadia i. m. ill. Ruszkai Miklós i. m. adatait. 101 Fényes Elek: Magyarország leírása. Pest, 1847. Közli: Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása, i. m. 260-261. p. Csizmadia is ezt az adatot veszi figyelembe a választójoggal rendelkezők arányának kiszámításánál. Ld. i.m. 329. p. 102 Számításaink alapján ez a megyei összesített adat. A Somogy megyében összeírt választók száma Csizmadia táblázatos kimutatásában ennél valamivel magasabb: 19943 fő, ebből adódóan a százalékos arányt is nagyobbnak tekinti: 8, 61 %. ld. i.m. 329. p. cS2