Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

Polgár Tamás: Tisztújítási statutumok és az 1824. évi tisztújítás Somogy vármegyében

adó behajtására. A vármegye, miként az újoncozás ügyét, az adóügyet is a sérelmek közé vette fel.

45 A tisztújítási statútum megszületése és az 1824. évi tisztújítás Somogy vármegye rendjei joggal várták a következő évtől azt, hogy a tisztújítási statútum elfogadásra kerül, és a már régóta várt restauráció lezajlik a vármegyében. Különösen joggal érezhették ezt az adó és az újoncozás ügyében történt megbékélés után.

46 Az 1823. évi első, április 7-én kezdődő nagygyűlésén a főispáni helytartó hiányzott, így a tisztújítási statútum tárgyalásáról és kiigazításáról sem dönthettek az egybegyűltek, valamint a tisztújítás előkészítését sem kezdhették meg. A vármegyei tisztikar radikális lépésre szánta el magát. Az alszolgabírói kar szinte teljes számban lemondott hivataláról olyan indokkal, hogy úgy érezték: „minthogy mind a karoknak 's rendeknek, mind az adózó népnek bizodalmát a mostanyi környűl állások miatt elvesztették".

47 A korszakban nem meglepő, hogy a tisztviselői kar érdekérvényesítő törekvéseinek ilyen módon adott hangot, ez más megyék esetében is előfordult a vármegyei ellenállás történetében. A közgyűlési iratok között fennmaradt néhány lemondó levél, melyek tanúsága szerint ezek a tisztviselők már több cikluson keresztül szolgálták a vármegyét. (Sárközy Lajos pl. 12, Szalay Jószef 14 éven keresztül) Elhatározásukat már korábban jelezték a főispáni helytartónak, úgyhogy a problémával a megye vezetésének már korábban is szembesülnie kellett.

48 A jelen levő Kováts alispán próbálta menteni a helyzetet és empátiával közelített ehhez a kérdéshez, de egyet is értett a tisztviselőkkel és csatlakozott mozgalmukhoz. 1822. novemberében már ő is jelezte lemondási szándékát - vallotta be az alispán - de a nádor javaslatára hivatalát megtartotta az új megyei vezető kinevezéséig. Mindazonáltal az alispán is úgy látta, hogy a bizodalom „helyre állítására egyedül való eszköz a tisztújítás". 0 is azt szorgalmazta, „hogy méltóságos gróf administrator úr megkérettessen ezen tisztújításnak minél előbbi megtartása végett, és ezennel hivatalját le is tette. "

49 A tisztújítás megtartásának előmozdítása végett a közgyűlésen egy bizottság létrehozását határozták el, amelyet Pestre küldtek Sigray főispáni helytartóhoz. A bizottság célja az volt, hogy a tisztújítás megtartásának időpontjára konkrét dátumot kapjanak. A vármegye rendjeinek 45 SML Kgy. jkv. 1822. dec. 16. 3062/1822. E szám alatt található a közgyűlési iratok között a királyi leirat és a megye latin nyelvű feliratának fogalmazati példánya. A Csánki-féle megyemonográfiában az szerepel, hogy a vármegye az adóügyben kibocsátott királyi rendeletet, még mielőtt a főispáni helytartó helyét elfoglalhatta volna, végrehajtotta. (Csánki, 509. p.) Erre a kutatás jelen állása szerint bizonyítékot nem találtunk, annál is inkább, mert a vármegyéhez az augusztusi rendelet után (melyet október 15-én tárgyalt a közgyűlés), novemberben is érkezett adóügyet tárgyazó királyi leirat. A november 25-ei közgyűlés nem tartalmazott ilyen irányú megyei intézkedést, érvényben maradt a korábbi elutasító határozat, melynek megváltoztatására csak az 1822. évi december 16-ai közgyűlésen került sor. A Szilágyi által szerkesztett kötetben szerepel egy József nádor levéltárából közölt kimutatás, mely a megyék passzív ellenállásáról szól. (A magyar nemzet története. 92. p.) Eszerint Somogy megye az újoncozás ügyében kiadott rendeletet királyi biztosi kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül hajtotta végre. (Ezt a megállapítást helyesnek tartjuk.) Az adóügyben a második királyi leiratnak engedelmeskedő megyék között említik Somogyot. Ez az információ véleményünk szerint féligazságot tartalmaz. Igaz, hogy a második leiratnak engedelmeskedett a megye, de mint már fentebb közöltük, ezt a december 16-i közgyűlésen tárgyalták a rendek. Azon a közgyűlésen, ahol a főispáni beiktatásra is sor került, valamint azon, ahol a királyi biztosi kinevezéséről értesült rendek elfogadták az újoncozási rendeletet. Mivel az adóügyi rendelet tárgyalása az újoncozási rendelet elfogadását követte, sokkal inkább hihetjük, hogy nem a második leiratnak, hanem a királyi biztos megjelenésének köszönhető az adóügyi rendelet előtti meghajlás. 46 A vármegye adóügyi választmánya az 1823. évi január 20-i kisgyűlésen megtette jelentését és a vármegye pénztára az adó beszedését már a királyi rendeletnek megfelelően irányozta elő. SML Kgy. jkv. 39/1823. 47 SML Kgy. jkv. 1823. ápr. 7. 110/1823. 48 SML Kgy. iratok. 110/1823. A közgyűlési iratok között fennmaradt Tallián József, Mérey József, Sárközy Lajos, Szalay József, Spissich Ignác alszolgabírók lemondó levele. Hivataláról - társaihoz csatlakozva - lemondott még: Véssey Ferenc főszolgabíró, Siklósy József, Domaniczky Ferenc, Antal György alszolgabíró. 49 SML Kgy. jkv. 1823. ápr. 7. 110/1823.