Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

Szántó László: Az első Nagy Imre kormány programja és a helyi tanácsok

Ha fél évszázad távlatából próbáljuk feltárni és bemutatni a helyi tanácsok és a kormányprogram végrehajtásának viszonyát, akkor figyelembe kell vennünk azt a körülményt is, hogy - a központi akarat jegyében - milyen okok, célok jegyében, és milyen mértékben „rostálták" szinte folytatólagosan a helyi tanácsok vezető garnitúráját és apparátusaik személyi állományát. A Minisztertanács Helyi Tanácsok Titkárságán 1953. október 16-ai keltezéssel készült terjedelmes jelentésben - Vlagyimir Iljics Leninnek az állami funkciók gyors elhalásáról szóló megállapítására utalva - kifejtették, hogy Magyarországon éppenséggel kibővültek a helyi közigazgatás feladatai a termelőeszközök köztulajdonba vétele után. Arról, hogy a tanácsok létrehozásakor ezt nem sikerült figyelembe venni, így vélekedtek: „A tanácsok vezetőit a munkásosztály, de tekintve a több mint 3000 falusi tanácsot, főleg a dolgozó parasztság sorából választották ki, sokszor nem alapos munkával, hanem gyorsan és hevenyészetten. Ennek következménye az, hogy a tanácsválasztással sok olyan politikailag és szakmailag képzetlen ingadozó dolgozó paraszt tanácselnök került funkcióba, aki mindehhez még a község paraszt lakosaival is összefonódott. " Ezen túl utaltak az MDP 1951-ben tartott II. kongresszusának határozatára, mely szerint „az ellenség az új tanácsokba jobban be van épülve, mint a tanácsok előtti közigazgatásba", ezért ezeket az „elemeket" eltávolították az apparátusokból, így viszont szakemberellenes hangulat uralkodott el a tanácsokban. Ugyanott 1953. november 20-ai keltezéssel készült összegző értékelésben

3 a következő fontosabb adatokat találjuk a helyi tanácsi vezetők és apparátusi személyzetük összetételében 1950 óta bekövetkezett változásokról: 12 megyében történt változás a vb-elnökök személyében, kicserélődött a járási vb-elnökök egyharmada és a községi tanács vb-elnökök körében évente átlagosan majdnem 30 %-os volt a fluktuáció, akárcsak a hivatali apparátusban. A jelentés készítői szerint, részben a velük szemben durva, gyakran fegyelmi eszközökkel érvényesített felső akarat, a túlzott követelmények, az alacsony jövedelmek, és nem utolsósorban a vezetők felkészületlensége, alacsony képzettsége voltak a főbb tényezői a hatalmas mértékű fluktuációnak. Ez utóbbi tényező súlyát alátámasztotta az MDP KV Adminisztratív Osztálya által 1953. augusztus 5-ei keltezéssel, a Politikai Bizottság számára készített jelentés azon megállapítása, hogy a közel nyolcezer választott községi tanácsi tisztségviselő közül több mint 5000 nem rendelkezett semmiféle előképzettséggel a közigazgatási munkához.

4 A fentiek alapján fogalmazhatunk úgy is, hogy szinte példátlan „mélyrepülésben" volt a magyar közigazgatási rendszer. 1953-ig teljesen kicserélték rendszerhűnek tekintett, általában alacsonyan vagy egyáltalán nem képzett káderekkel a közigazgatás helyi szerveinek vezetői állományát, de gyakran a beosztottak körét is. Az eddigiek alapján nyilvánvalónak tetszik, hogy mekkora nehézséget okozhatott a helyi tanácsok számára olyan irányváltásnak megfelelni, amely a politikai meggyőzést, az állami és helyi érdekek összhangjának megteremtését hirdette. A kormányprogram helyi recepciójának alakulását, a végrehajtás módját és ütemét természetesen befolyásolta a háttérben folyó személyi küzdelem, amely a felső párt- és állami vezetésben zajlott. 4. A téma politikatörténeti hátterének felvillantása után lássuk, milyen volt a közvetlen fogadtatása a július 4-én meghirdetett kormányprogramnak, illetővé - ettől elválaszthatatlanul - Rákosi Mátyás első titkár július 11-ei budapesti beszédének? A tanácsrendszer keretében nem 3 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL), 276. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének (továbbiakban: MDP KV) iratai, 1948-1956. 67. á., Farkas Mihály titkári iratai, 115. őe. Mt. Helyi Tanácsok Titkárságának jelentései, 1-27. p. 4 MOL 276./71. cs. Vég Béla titkári iratai, 18. őe. Az Adminisztratív Osztályról küldött iratok, 72-78. p. A téma történeti feldolgozásáról lásd mindenekelőtt Gyarmati György: Káderpolitika a Rákosi-korszak tanácsrendszerében, 1950-1953. c. tanulmányát In Magyar Tudomány, 1998. 1183-1194. p.