Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)
Vonyó Anita: „Mint az őrült, ki letépte láncát..." A Kapos-folyó utolsó nagy tavaszi árvize és annak hatásai Kaposváron 1947-ben
felhasználható közlekedési eszközöket, de gondoskodott a város arról is, hogy a kitelepítetteket legyen hol elszállásolni az ár elvonultáig. A volt tiizérlaktanyában mintegy 100 ember számára rendeztek be ideiglenes szállást. Komolyabb katasztrófa azonban nem következett be, mert kedd (február 25.) éjszaka hirtelen hűlni kezdett a levegő, ami véget vetett az olvadásnak. Kedd reggelre a víz már mintegy fél m-rel állt alacsonyabb szinten, mint az előző este. Bár a város - ha csupán időlegesen is - megmenekült, de bebizonyosodott, hogy az árvízvédelemre fokozott hangsúlyt kell helyezni, tehát a készültséget nem szüntették meg. A korabeli számítások szerint ugyanis hirtelen bekövetkező olvadás esetén Kaposvár érintett területeinek egy négyzetméternyi részére 60-80 liter víz zúdulhatott volna. 27 A város vezetése természetesen továbbra is állandó készültséget rendelt el a tűzoltóság számára, illetve a cseri hídnál állandó figyelő szolgálatot állítottak fel. Az árvíz elleni védekezést megnehezítette a Kaposvár környéki halastavak elhanyagoltsága is. A tulajdonosok nem fordítottak gondot arra, hogy az áradással fenyegető hónapokban a tavak vizét leeresszék, így biztosítva helyet a megnövekedett vízmennyiségnek. További gondot jelentettek a zsiliprendszerek hiányosságai, mely által alkalmatlanná váltak legfőbb feladatukra, a víztárolásra. 28 A tavasz közeledtével az időjárás szokásos évi menetének megfelelően az éjszakák és a nappalok hőmérséklete fokozatosan emelkedett 29 , előrevetítve egy újabb árvíz rémképét. A város vezetése ezért különféle fórumokon rendszeresen foglalkozott a kérdéssel. Készültségbe helyezték a tűzoltókat, a rendőrséget, állandó őrséget állítottak a város leginkább veszélyeztetett pontjaira, illetve két nagy dereglyét és számos fogatot is készenlétbe helyeztek az esetleges mentési munkálatok meggyorsítása érdekében. Kaposvár polgármestere, Boór István személyesen járta végig a leginkább veszélyeztetett utcákat, arra kérve őket, hogy még az ár beállta előtt helyezzék biztonságba családjukat és értékeiket. Az emberek azonban az utolsó pillanatig bíztak abban, hogy a katasztrófa nem következik be. Miután az olvadással párhuzamosan március 6-án, csütörtökön esőzések is kezdődtek, a vízszint növekedésével a Kapós szúk és elhanyagolt medre már nem tudott lépést tartani. A folyamatos vízszintemelkedés hatására a késő esti órákban a város alacsonyabban fekvő területeit lassanként már csak vízi közlekedési eszközökkel lehetett megközelíteni. Azok a cseri lakosok például, akik este színházban voltak, az előadásra még gyalogszerrel, gépkocsival érkeztek, de hazafele már csak csónakkal tudtak menni! Éjfél után egyre nagyobb teret nyert az ár: elöntötte a vásárteret, a Veszprémi Faipari Rt. telepét, a vajgyárat, a vasgyárat és a Cseri utat. A tűzoltók csónakokkal járták az elárasztott városrészeket, de a lakók közül szinte senki nem akarta elhagyni otthonát. 30 Péntek reggelre (március 7.) gyakorlatilag összefüggő víz borította a Kapós mentét, amelyből szigetként emelkedett ki a Nostra malom tárháza! A péntek reggel tetőző Kapós áradásával szinte párhuzamosan a Malom-árok is kiöntött, elárasztva a Berzsenyi utca alacsonyabban fekvő részeit. A korabeli leírások szerint ez az árvíz lényegesebb nagyobb területeket érintett Kaposváron, mint az 1940-es, bár arról, hogy pontosan hány cm-en érte el legnagyobb vízállását a Kapós, nem áll rendelkezésünkre írásos dokumentum. Az áramló víz sodrása olyan erős volt, hogy a cseri városrész felé a közlekedés minden fajta járművel teljesen lehetetlenné vált. Nem volt jobb helyzetben a donneri városrész sem, ahol víz borította a Gilice, az Iszák utcát, a Jókai-ligetet, a Császárrétet, és végig a Kapos-csatorna menti alacsonyabban fekvő térségeket. A tűzoltók csónakokkal igyekeztek élelmet eljuttatni az árban rekedt lakosoknak. A Kapós medréhez közel eső vasúti töltés kezdetben még állta a víznyomást: először csak a 27 Az éjszakai fagy megmentette a Csert az árvíztől. In S. H. 1947. febr. 26., 3. p. 28 SML Polgm. 2878/1-1947. A kaposvári árvízveszély megszüntetése. 29 Napközben általában 7-10 °C körül mozgott a hőmérő higanyszála, de éjszaka sem mértek fagyokat. 30 Tenger a város körül. In S. H. 1947. márc. 08., 1. p.
