Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

Vonyó Anita: „Mint az őrült, ki letépte láncát..." A Kapos-folyó utolsó nagy tavaszi árvize és annak hatásai Kaposváron 1947-ben

Sárvíz, délen és délnyugaton a Dráva vízgyűjtő területe szegélyezi.

4 A vízfolyásba mindkét oldalon számos kisebb-nagyobb patak torkollik, melyek között vannak állandó és időszakos vizüek egyaránt. Északról a legtöbb víz a Deseda-patakon, az Orci-patakon és a Koppányon keresztül érkezik, míg délen a Surján-patak és a Baranya-csatorna a legbővizűbb. Az északra levő mellék-vízfolyások egyenes vonalban futnak a Kapósba, több vizet szállítanak és számuk kevesebb, mint a déli oldalon található vízfolyásoké. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy délen a Kapos-Dráva, illetve a Kapos-Sió vízválasztó többnyire közelebb van a Kaposvölgyhöz, mint a Kapos-Balaton vízválasztó. A folyóvölgyhöz délre levő tájak felszíne jobban tagolt és erősebben kiemelkedett, így a Kapós jobboldali mellékvizei általában rövidebbek, ugyanakkor sebesebbek. A folyómeder esése a Kapós egészét vizsgálva változatos képet mutat, de szakaszjellegének változása természetesen nem fest olyan szabályosan kirajzolódó egységet, mint ahogyan az nagy folyóink esetében felvázolható. A Kapós szabályozása után a szakaszjellegek még inkább elmosódtak, vízszintjének esése egyenletesebbé vált, természetes jegyeit legnagyobb részben elveszítette. Ha azonban mindenképpen a szakaszjelleggel is jellemezni kívánjuk a Kapóst, akkor a következők mondhatók el róla. A forrástól Kaposvárig egyenetlenül esik mintegy 50 m-t, így felsőszakasz-jelleggel bír ezen a mederszakaszon, munkavégző képessége igen nagy, jelentős mennyiségű hordalék szállítására képes. Kaposvár után Dombóvárig sokkal inkább egy középszakasz jellegű vízfolyás sajátos vonásait hordozza magán: völgye kiszélesedik, egyre kisebb eséssel, egyre szélesebb mederben halad tova a Kapós. A folyó legalsó - körülbelül az utolsó 20 km hosszú - szakaszán az esés már olyan csekély, hogy a vízrendezést megelőző időszakban a meder szinte teljesen elválaszthatatlan volt a körülötte elterülő mocsaraktól. Ezen a folyószakaszon a Kapós alacsony folyási sebességének következtében a szállított üledékeken szétterül. A vízfolyások völgyeit kísérő sajátos jelenségek az ún. teraszok, melyek a szakaszjelleg megváltozásának következményei. Egy olyan kisebb folyó, illetve napjainkban sokkal inkább patak esetében, mint amilyen a Kapós, ezek a képződmények kevésbé adnak jól kirajzolódó képet, mint nagyobb folyóvizeink esetében az kimutatható. Vöröss László azonban két terasz meglétét említi. Az első terasz relatív magassága 3-5 m, a meder teljes hosszában megtalálható. A kevesebb helyen felfedezhető második terasz relatív magassága 5-10 m.

5 A Kapos-völgyének földtani felépítését számos mélyfúrás segítségével, viszonylagos pontossággal ismerjük. A mélyben a paleozoikumi kristályos alaphegység tömege húzódik meg, melyre sok helyütt közvetlenül települt a pannon üledéksor. A pleisztocén időszak legelterjedtebb kőzete a térségben a lösz, de a lösszel egykorú homokok, agyagos homokok is jelentős területeket foglalnak el a Kaposvár környéki folyószakasz mentén. Holocén ártéri üledékek a Kapós, illetve az abba torkolló vízfolyások térségében fedezhetőek fel.

6 A Kapós vízhálózatának kialakulásában fontos szerepet játszott az, hogy az Alföld és a Dunántúl közötti törésvonal mentén a Dunántúl pannon táblája emelkedett, míg az Alföldé ezzel ellentétes irányú mozgást végzett. Az a terület, ahonnét a Kapós ered, és a torkolat süllyedt, míg torkolatának tágabb környezete emelkedett. A vízfolyás völgyének kialakulása csak úgy volt lehetséges, ha a Kapós a pannon időszak után a pleisztocénben - lépést tartva a Dunántúl keleti peremének emelkedésével és az Alföld szintjének süllyedésével - bevágódott. Ez a folyamat adta meg az alapot a Kapós jelenkori völgyfejlődéséhez.

7 Az árvizek kialakulása szempontjából a legmeghatározóbb időjárási elem a csapadék. A területre lehulló csapadék mennyisége, illetve a vízfolyás vízállásgörbéje

8 tökéletes összhang4 Bebesi Gyula: A Kapós vízrajza. Dombóvár, 1937. Moosz Ny. (továbbiakban: Bebesi) 6. p. 5 Vöröss László Zsigmond: Kaposvölgy természeti földrajza. Szekszárd, 1958. TIT, (továbbiakban: Vöröss) 35. P6 U.o. 4-7. p. 7 U.o. 9. p. 8 A vízállás a vízszintnek a vízfolyás vagy állóvíz adott pontján elhelyezkedő mércén leolvasott magassága.