Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)
Kezdjük a lányokkal, a későbbiekben nem lesz dolgunk velük. Somssich Antal lányai közül Rosalin (Rosina) Móricz András udvari secretarius felesége lett 1749-ben, ám a férj viszonylag korai halála után visszatért Sárdra, és apját gondozta egészen annak haláláig. Anna a rendkívül nagy befolyású szentgyörgyi Horváth-család Zsigmond nevű tagjához ment férjhez. 30 Tudni kell erről a famíliáról, hogy Somogyban is rendelkeztek földekkel, mégpedig Kelet-Somogyban a Perneszy-hagyatékból jutott nekik körülbelül mintegy 7-8000 holdnyi terület. Horváth Zsigmond Békés vármegye főispánja, amúgy császári-királyi kamarás volt. Somssich Antal legidősebb fia, Lázár „az utolsó társától elsővala". Bécsben és Itália városaiban taníttatta, majd pedig jogi tanulmányokat végzett. Kiemelte Somssich Antal a végrendeletében, hogy a legtöbbet gyerekei közül Lázár iskoláztatására költötte. Lázár később Kőszegre és Pestre került a „ törvények kitanulására ", majd pedig Kalocsán lett Bács megye főnótáriusa. Elküldte őt apja az 1764-es diétára Pozsonyba is, ám Lázár nem akart jogi praxist folytatni. Az 1790-9l-es országgyűlésen Zala vármegye követe, 1792-ben királyi udvarnok és helytartósági tanácsos volt, s 1807-ben halt meg Kőszegen. Meg kell említenünk róla, hogy tudományos képzettségű ember volt, több tudományos társaság tagja, akinek latin költeményeit olvasói nagyra becsülték. 31 Egyéb adatok is vannak humán képzettségéről, ódáiról, könyvgyűjteményéről, amelyben állítólag egy Thuróczy-krónika is volt. Sokat járt külföldön, Párizsban is hosszabb időt töltött. Felesége Jeszenovszky Rosalie volt, gyermekük nem született. Az 1777-es testamentum szerint Lázár örökölte a legnagyobb földbirtokokat. Megkapta a Zala megyei birtokokat, így a Dekanoczban és Csehoveczben lévő portiót, akárcsak az ún. muraközi jószágot. Ő kapta az ezen falvak mellett található három szőlőt is, mégpedig a prekopai, a bukoczi és a gradiscsaki szőlőket, a rajtuk lévő kőpincékkel együtt. Szintén Lázárnak jutott az a három malom is, amiből kettő a Dráván, egy pedig a Murán volt. Az örökséghez tartozott még a Lovásziban található jószág, akárcsak a mellette lévő Szentmiklóson lévő szántó és rétterület. Az Ormánd folyó mellett lévő Ormándhida puszta birtokjoga is Lázárra szállt. Tekintélyes méretű Somogy megyei birtokok is Lázárra jutottak, így megkapta a kadarkúti, a gigei, a tamási és a gyócsi birtokokat, a rajtuk lévő korcsmákkal, házakkal és egyéb haszonélvezetekkel együtt. Ez együttesen már jókora terület, ám mindjárt hozzá kell tennünk, hogy Somssich Lázár nagyvilági élete miatt a birtokgazdálkodást elhanyagolta, így „ azok nem gyarapodtak, hanem fogytak". Mivel egyházi pályára került, így nem válhatott birtokossá Somssich Antal négy fia közül János. Rómában tanulhatott teológiát, s „negyedik esztendőre hiteles theológiabeli doctorátusról való Testimonialissal visszatért", s lelkész lett. Ő celebrálta Sárdon a Szent Háromság tiszteletére felépített kápolnában az első szent misét 1752 Pünkösdjén. Ezt követően Győrben a Káptalannál kanonok, majd pedig győri nagyprépost lett, s mellette címzetes győri püspök. Földbirtokot a végrendelet alapján nem kapott, mivel apjának az volt a véleménye, hogy „...a jószág, ha csak az ember nem szorgalmatoskodik, és majd éjjeli és nappali sokszor költséges és mindenkor fáradságos gondviseléssel nem iparkodik, az ki is terhes valóban, és mindenkoron fáradsággal szokott járni... ". Viszont helyesnek ítélte a nagy birtokszerző ős, hogy „ testvérei, úgy Lázár, Antal és József esztendőnkint készpénzt fizessenek neki - ha szüksége lészen", mégpedig fejenként 200-200 forintot. Somssich Jánosról tudjuk még, hogy a halála utáni időre összes magánvagyonát jótékony célokra hagyta. A harmadik fiútestvér, Antal is tanult ember volt. Első iskoláit Bécsben járta, majd pedig apja Nagyszombat városába küldte a jezsuita kollégiumba, ott minden iskoláját elvégez30 Uo. 31 Kanyar József, i.m. 1983. 264. p.
