Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)

ve Egerbe került. 1764-ben joggyakorlatot végzett, majd pedig a hétszemélyes tábla mellett dolgozott. Ezt követően 1773-ban vette feleségül Inkey Zsófiát, majd pedig annak halála után a Somssichokhoz hasonlóan nagy befolyású Tallián család Jozefa nevű tagját. Somssich Antal közéleti tevékenysége is Somogy vármegyéhez kapcsolódik: ő is megyei tisztségeket viselt, tudjuk róla, hogy 1767-ben Somogy vármegyében a szigetvári járás főszolgabírája volt, ám ezt az 1780-as években a főispánváltás miatt feladta. (Minden bizonnyal Széchényi Ferenc kerületi biztossal nem tudott megbékélni.). Apja halála után még 21 évet élt, de közéleti tevékenységet a későbbiekben már nem végzett, legfeljebb hitelügyletek alkalmával, a vármegyei jegyzőkönyvben intabulált adósságok létrehozása kapcsán kerül elő a neve. A végrendelet szerint, amikor főbíróságra lépett, akkor kapta meg apjától a Szigeti járásban található Csertő falut, s az is kiderül a szövegből, hogy ott is élt. Csertővel együtt jutott Antal kezére a faluval határos Nagy-és Kis-Korosd, nem különben Szenterzsébet puszta, valamint Viszló falu Somssich-része (fele), akárcsak a tőle délre lévő, a Dráva menti Markócz falu a mellette lévő Mokorfa pusztával, valamint Somssich Antal örökségéhez tartozott a szentmiklósi és a dadfai puszta. A legfiatalabb fiútestvér, Somssich József 1748-ban született Sárdon. Győrben iskoláztatott, majd pedig Nagyszombaton tanult, vélhetően jogásznak készült. Gyakorlatra Zalába küldte a család, onnan pedig a „Királyi Septemvirális Táblához" került, le is vizsgázott, ám hivatalt ő sem akart viselni. Hazament Sárdra, s a már öreg apja mellett a gazdaságot irányította. Tudjuk róla, hogy a nagy befolyású Ürményi-családból házasodott, a későbbi országbíró Ürményi József nővérét, Ürményi Máriát (aki Mária-Terézia környezetében nevelkedett) vette feleségül, s akitől több gyermeke született. Tekintélyes volt Somssich József öröksége is. Megkapta Sárdot lakhelyestül, minden tartozékkal együtt; örökölte apjától a Sárdhoz tartozó Simonfát, a gigei portió felét, s mellette a mikéi és az inakodi pusztát. De legalább ilyen jelentősége volt annak is, hogy József kapta a nagybajomi birtokrészeket, s ezen belül a balogdi, kaki, lencseni, koroknyai prédium Somssich-részét, valamint a Zselicben lévő zsibfalvai két majorsági szőlőt, két jobbágytelket Szilvásszentmártonban, a lukafai területet, valamint a bessenyői és öszpötei birtokot. Mindebből két lényeges következtetést vonhatunk le. Az egyik, hogy az 1777-es testamentum meglehetősen egyenetlen módon osztotta szét a birtokokat, aminek eredménye az lett, hogy kb. 40 %-ot kapott Lázár, 35 %-ot József, 25 %-ot Antal, míg az egyházi szolgálatba álló János némi évjáradékhoz jutott testvéreitől. A másik pedig, hogy meglehetősen érdekes módon a birtokok szétosztása nem a leszármazási sorrendnek megfelelően történt. A birtokszerző ős Somssich Antal minden bizonnyal Lázártól várta tevékenysége folytatását, ám hamar kiderült, hogy Lázár érdeklődése, humán beállítottsága nem alkalmas erre, különben is költekező életmódja, hatalmas adósságai miatt birtokai átadására (eladására) kényszerült. Ennek ideje apja halála után nagyon hamar bekövetkezett, teljesen pontosan nem tudjuk időpontját, ám nagy valószínűséggel 1779-1781 között már megtörtént a birtokok újraosztása. Erre több indirekt kútfő is utal. Egyrészt az intabulációs jegyzőkönyvek adatai alapján világosan látszik, hogy a családtagok (testvérek) közötti pénzforgalmazás (kölcsönök) összegei 1779-1781 között hirtelen megsokszorozódnak, így joggal feltételezhetjük, hogy a Lázárnak adott nagyobb kölcsönök valójában a birtokok megvásárlása (kiváltása) miatt jöttek létre. (Tudjuk például, hogy Somssich Antal és József együttesen felvettek 30 ezer forint kölcsönt a Veszprémi Káptalantól, ami Lázárhoz került.)

32 Másrészt pedig az 1784-85-ös, valamint a megismételt 1786-87-es népszámlálás adatai is sejtetik már a változást, hiszen az összeírás 32 Tóth Tibor, i.m. 1979. Táblázatok. 80. p.