Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)
hoz, későbbi működtetéséhez, felszerelésének beszerzéséhez. Ő szerezte be az 1762-63 között épült templom harangját is. 25 Ám legalább ennyire fontos, hogy támogatója és az egyik legnagyobb jótevője volt a segesdi ferences templom és kolostor megalapításának. Segesd központi szerepet töltött be a hódoltság utáni Somogy megye katolikus újraszervezésében, területileg a kanizsai és az andocsi szerzetesi központ közötti vidéket fogta át a szervezet. Somssich Sárdra is ferences barátokat hívott, az ott lelkészi szolgálatot ellátó személyek általában összefüggésben álltak a segesdi központtal. A segesdi ferences központ kiépítése kapcsán Somssich fizette azt 700 forintot, amit a főoltár kifestésére egy sümegi festő meghívására fordítottak; azt a két harangot, amely Grácból érkezett, együttesen 735 forintba kerültek; adott 120 forintot a torony építésére, s akkor még sorolhatnánk adatainkat. Érdekes ugyanakkor, hogy az adatok szerint az egyház el is várta a támogatást, rendfőnöki megjegyzések tanúskodnak arról, hogy a környék földesurainak támogatását meg kell szerezni. 26 Somssich 81 évesen, 1779. január 30-án halt meg, s addigra már igencsak vagyonos embernek számított. 27 Élete során mintegy 30 000 holdas birtokot szerzett, jelentős megyei és udvari tisztségeket tölthetett be életében, s 1777-es testamentuma is arról árulkodik, hogy volt mit ingatlanokban és ingóságban gyermekeire hagyományozni. A földön kívül testált utódaira jelentős mennyiségű ezüstöt, hintót, lovakat, egy kőszegi házat. Adományozott az egyháznak (a saját költségén épített sárdi templomnak) jó néhány kegytárgyat, s nem utolsósorban némi pénzt, amit az alapítványi formában volt köteles fialtatni, s a befolyt kamatokat a szegények istápolására fordította. Nem véletlenül képviseltette magát a ferences rend előkelő emberekkel a temetésen. Említsük meg még azt, hogy Somssich Antal kiemelkedése társadalmi rétegéből korántsem egyedi jelenség, hiszen a 18. századi Somogy vármegye a maga bizonytalan birtokstruktúrájával, a kiépülő és egyre terebélyesebbé váló állami adminisztráció létrehozásával szinte tálcán kínálta a karrier lehetőségét az arra érdemeseknek. Csak néhány példa erre: a 18. század utolsó harmadára datálható az egyszerű birtoktalan fiskálisból 25 000 holdas uradalmat kiépítő Boronkay József karrierje; ez a korszak volt a megye másik hatalmasságának számító Tallián-család felemelkedésének korszaka; a 18. században nőnek naggyá a pallini és az iharosberényi Inkeyek, a gyulai Gaálok stb. 28 A második generáció: a befolyás kiszélesítése Az öröklést alapvetően a genealógiai adottságok határozták meg: így a zalai és a somogyi birtokok Somssich Antal fiai kezén öröklődtek tovább. Somssich Antal ránk maradt végrendelete alapján betekintést kaphatunk a korabeli köznemesi lét néhány lényeges folyamatába: a neveltetés, iskoláztatás és a birtokörökítés jelenségeibe. 29 25 Dóber Viktor: Somogysárd és Nagybajom egyházi és világi története a középkortól 1920-ig. Somogysárd, 1997. 168-169. p. 26 P. Takács J. Ince O.F.M. - Pfeiffer János: Szent Ferenc fiai a Veszprémi Egyházmegyében a 17-18. században. Pápa - Zalaegerszeg, 2001. 1. kötet, 132-151. p. 27 Eletének rövid bemutatása. Véssey Lajosné, i.m. 1944. 12-26. p., egyéb adatok róla: SML. Sárdi Somssich levéltár. Gépelt genealógiai iratok. (A forrás alapvetően a Somsich-féle végrendeletből származó adatok alapján adja meg a család 18. századi leszármazását.) 28 Kaposi Zoltán, i.m. 2000. 47-61. p. 29 Nobilitaria, Somssich, Somssich Antal 1777-es végrendelete. A végrendelet egy későbbi nemességigazolás kapcsán másolt változatban maradt meg, hitelességéhez a kiegészítő iratok miatt is nem fér kétség. A végrendelet adatokban igen gazdag, Véssey Lajosné az 1944-es könyvének első harminc.oldalát erre alapozva írta meg.
