Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban

győztesnek. 23-án viszont már újabb négy választókerületről tudták úgy, hogy ott sincs ellenfele az egységes párti jelöltnek, s ezek között volt a nagyatádi választókerület is. Ezen apropó alapján a cikk szerzője részletesen kifejtette, hogy Nagyatádi Szabó ellen az országos választási kampányban „hatalmas offenzívát indítottak. Az volt a céljuk, hogy politikailag halottá tegyék a pásztort, s ha az nincs, akkor majd szétkergetik a nyájat, behajtják a saját aklukba, s azt csinálnak vele, amit akarnak." E bibliai példabeszéddel lényegében érthetővé tették a parasztpolitikus elleni támadások legfontosabb célját. Ez azonban - írták - nem sikerült, mert „Somogy újra példát mutatott az országnak, hű maradt vezéréhez, aki mindig hű volt hozzájuk s még annyi aláírást sem adott az ellenjelöltnek, amennyivel az urnánál felvehette volna Nagyatádi Szabóval a küzdelmet."

91 A nagyatádi választókerületben azonban nem lehetett ilyen egyszerű a helyzet, mert a Somogyi Újság, amely Erekyt támogatta, azt írta 27-ei vezércikkében, hogy Nagyatádi Szabó a „választási funkcionáriusoknak köszönheti egyhangú választását."

98 Ezzel lényegében azt állították, hogy az ellenjelölt Bogyay ajánlási íveit vizsgáló hivatalnokok azért érvénytelenítettek 345 aláírást, hogy így a parasztpolitikusnak ne kelljen vele a választáson megmérkőznie. Kétségtelen, hogy ezzel a módszerrel néha élt az adminisztráció, pláne ha kormányzati szintről, illetve a főispántól erre utasítást kaptak. Kérdés, hogy ezt tették-e Bogyay aláírási íveivel is? Kétségtelen, hogy az 1046 aláírásból soknak tekinthető 345 megsemmisítése, mert ez közel egyharmada a beadott ajánlásoknak. Ebben a kérdésben azonban az igazság kiderítése még akkor is szinte lehetetlen, ha egyszer előkerülnének, és megvizsgálhatnánk Bogyay aláírási íveit. Az ún. néma agitációhoz az is hozzátartozott, hogy a jelölteket támogató sajtótermékek az utolsó napokban az ellenjelöltet lejárató dokumentumokat, híreket hoztak nyilvánosságra. Az Uj-Somogy, amely végig gróf Hoyos Miksa jelöltségét támogatta - május 24-ei számában például „Szabad-e a kisgazdáknak Ereky Károly pártján lenni?" címmel közölték „egy kaposvári kisgazda" levelét. Ebből kiderül, hogy Ereky egy „Varró nevű kisgazda szállóbeli házánál kapacitálta" a kaposvári kisgazdákat a saját maga támogatására. E levélhez csatolták Ereky Károly: Szociálpolitika és parasztüzem c. cikkét, amely a Nagybirtoké, folyóirat 1911. június 5-i, 13. számában jelent meg egykoron. Ereky akkoriban a lap szerkesztője s cikkének lényege, hogy a nagyüzem híveként ellene volt a földreformnak. Ezért állíthatta joggal a „kaposvári kisgazda" a levelében, hogy Ereky „legnagyobb ellenségünk volt nekünk... és annak kell lennie ma is, különben nem~engedte volna meg, hogy pártelnöke, Bogyay Jenő a mi vezérünkkel, Szabó Istvánnal szemben lépjen föl ellenkező programmal Nagyatádon."

99 Megállapíthatjuk, hogy itt nem egy egyszerű kisgazdától származó levélről volt szó, hiszen ennyi információt csak egy tájékozott értelmiségi tudhatott. Mindenesetre a kampány élesedését is jelezte a levél közlése, és itt merült fel először, hogy Nagyatádi Szabó ellenjelöltjét Ereky biztatta fel. A lejárató kampány részeként a Délmagyarország május 25-én publikálta az ún. népbiztosi levelet, amelyből kiderült, hogy Ereky a Tanácsköztársaság egyik népbiztosának is levelet írt. Ennek hatására jelentős számú választó fordulhatott el Erekytől. A Délmagyarország május 27-én megjelent „Szilánkok" c. vezércikke kigúnyolta a becsületes földreformot ígérő szociáldemokrata plakátot. ,llz a legnagyobb választási plakátfüllentés" - írta, mert ,/nindenki csinálhat becsületes földreformot, csak a szociáldemokrata párt nem. Ha azonban úgy gondolja a földreformot megvalósítani, hogy elveszi a magántulajdont, - akkor elhisszük a plakátnak a földreformot." Ezzel nyilván a kaposvári agrárproletáro97 Délmagyarország, 1922. V. 24. l.p. 98 Uo.: 1922. V. 28. 1. p. 99 Uj-Somogy, 1922. V. 24. 2. p.