Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban

A választókerületi beosztásról szóló rendelet április 2-án jelent meg, amelyből kiderült, hogy az addigi hírek jórészt igazak voltak, de nem pontosak. Nézzük, hogyan érintette ez a rendelet Somogy megye választókerületeit! A volt lengyeltóti választókerületet, amelynek Gaál Gaszton volt a képviselője, kettéosztották. Egyik székhelye maradt Lengyeltóti, a másiké lett Nagybajom. A lengyeltóti választókerület kettéválasztása indokolt, de ez lényegében Gaál Gasztonnak kedvezett, mert a neki maradó kerület legnagyobb községei a Balaton partján, a vasútvonal mentén voltak. Tehát könnyebb volt a kampány és a velük való kapcsolattartás. A volt nagyatádi választókerületből Nagyatád és Barcs központtal hoztak létre két új kerületet. Az új kerületek létrehozása kapcsán a Délmagyarország azt hangoztatta, hogy a választókerületek szétválasztása indokolt volt, és ezért az ellenzék kifogásai alaptalanok. Szerinte még így is maradtak indokolatlanul nagy választókerületek, mint például a kaposmérői, amelyhez 52 község tartozott és ott 1920-ban a szavazók száma közelebb volt a 20 000-nez, mint a 15 000hez.

38 A rendelet megjelenése után vált volna lehetővé az intenzívebb választási korteskedés. Ez azonban - mint látni fogjuk - nem így történt. A választási kampány Somogyban A választási előkészületekkel tehát a kormány és a kormányzópárt helyzeti előnyt élvezett Somogy megyében is. E megállapítás érvényes a választási kampány megkezdésére is. Az ellenzéki pártok lemaradtak. A hátrányuk csak tovább növekedett azzal, hogy IV. Károly április elsején bekövetkezett halála miatt Klebelsberg Kunó belügyminiszter 18-áig országos gyászt rendelt el. Erre való hivatkozással minden mulatságot és akár politikai, akár egyéb nyilvános gyűlés tartását betiltotta. Nem akadályozta azonban a választási felhívások és röplapok terjesztését, a pártok szervezeti életének újjáélesztését. Mindez összességében a kormányzópártnak kedvezett. Az ellenzéki és mindenekelőtt a liberális pártok országos szervezkedését visszavetette az április elején, az Erzsébetvárosi Liberális Kör klubjában elkövetett bombamerénylet, amelynek több halálos és sebesült áldozata volt. Ebben az ügyben - a liberális pártok és az MSZDP vezetőihez hasonlóan - Nagyatádi Szabó a legszigorúbb eljárást követelte a kormánytól, mert szerinte csak az bizonyíthatja, hogy a „nehezen felépített rendet meg lehet-e nálunk őrizni és biztosítani."

39 A kormány ugyan szigorú nyomozást rendelt el a tettesek kézre kerítésére, ez azonban nem hozott eredményt. A bombamerénylet a liberális ellenzéki pártok támogatói körében félelemérzetet keltett, ami szintén akadályozta e pártok választási kampányát. A kampányba - a legitimisták oldalán - erőteljesen bekapcsolódott a katolikus egyház papsága és tanári kara is. E korteskedés sokszor a templomokban is folyt, amire jó alkalmat kínáltak a IV. Károlyért mondott gyászmisék. A Nagyatádi Szabót és pártját támogató református papság, tanítóság a legitimistáknak a kereszténység eszméjét is felhasználó kampányát elfogadhatatlanak tartotta. Ezt jól mutatja Kovács József református lelkész Politika és kereszténység c, április 13-án és 14-én a Délmagyarország első oldalán megjelenő folytatásos vezércikke. A szerző tiltakozott a „keresztény eszme profanizálása ellen," mert „nemzetünknek bomlott az egész idegrendszere, mert testileg, vagyis gazdaságilag is gutaütött beteg és lelkileg, erkölcsileg vagy keresztényi néven vallásilag is undorítóan terhelt."

40 A kaposvári kerületben Hoyos Miksa gróf hivatalos jelöltségét a város sajtótermékei közül, - mint láttuk - elsősorban az Uj-Somogy és a Délmagyarország támogatták. Különösen 38 Délmagyarország, 1922. IV. 4. 2. p. 39 Uo.: 1922. IV. 9. l.p. 40 Uo.: 1922. IV. 12. és 14. 1. p.