Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Gárdonyi Máté: Mindszenty József somogyi plébánia-alapításai

sá tenné, de nincs temploma", és amúgy is nagyon közel fekszik a materhez (Kéthely). Boronka ugyancsak közel van Marcalihoz, a hívek oda járnak, egyébként pedig a 700 lakos nagyobb része „kidőlt cseléd". Az esperes végül csak Pusztakovácsit tartotta alkalmasnak, ahol aztán meg is szervezték a lelkészséget.

59 Néhány esetben azért tiltakoztak a megkérdezett plébánosok, mert attól féltek, hogy a plébánia felosztása elszegényítené őket. Balatonmáriafürdő önállósítása ellen kifejezetten ezt hozta fel a balatonkeresztúri plébános.

60 Ráksi elcsatolásáról azt írta az igali plébános, hogy így a mater anyagilag rosszul járna, ezért kárpótolni kellene.

61 Hasonló megfontolásból tiltakozott a miháldi plébános Pat esetleges Nemesdédhez csatolása ellen.

62 Amikor a darányi alapítás előkészítése során a kancellár-kanonok kérdéseket intézett Babos Gyula állomásfőnökhöz, aki már évek óta küzdött az önállóságért, ezt „szigorúan bizalmas!" jelzésű levélben tette, mivel el akarta kerülni az anyagilag ellenérdekelt szuloki plébános beavatkozását.

63 A somogyapáti lelkészség szervezését viszont éppen előmozdította, hogy a püspök szerint „a németladi plébánia anyagilag nem veszít semmit, de igen nagy tehertől szabadul meg".

64 Részben az anyagi érdekellentét volt az oka annak is, hogy Kaposvár donneri városrészében (az iratokban: Széchenyi város) nehezen haladt az előkészítés. Itt a szervezés fő mozgatója Tankovich János kormányfőtanácsos, malomtulajdonos, a Kálvária-kápolna templomatyja lett, aki több mint ezer aláírást gyűjtött össze a plébánia-alapítás érdekében, továbbá életre hívott egy száz főből álló előkészítő bizottságot. Hoss József kancellár-kanonok, korábbi kaposvári plébános azonban attól tartott, hogy a városrész önállósulása túlzott terheket róna a belvárosi plébániára a meglévő egyházközségi intézmények fenntartását tekintve, ezért inkább kihelyezett káplánság felállítást javasolta, továbbá tárgyalást a várossal az anyagi segítségről. A donneri plébánia így - már új feltételek között - 1946-ban alakult meg.

65 Az is előfordult, hogy maguk az érintett egyházközségek látták úgy, nem tudnának eltartani egy önálló lelkészt. A püspök ezekben a falvakban - a püspöki biztos jelentése alapján - nem is erőltette az alapítást. A fonói egyházközségi képviselőtestület ülésének felterjesztettjegyzőkönyve azt tartalmazza, hogy „ma a község nem tud eltartani egy papot, s a ház sem megoldott, ezért inkább Zimánnyal együtt építsenek Taszáron egy szobát egy állandó káplánnak".

66 Nagyberkiben „az egybehívott képviselőtestületi gyűlés azt az okos határozatot hozta, hogy egyelőre maradjanak Mosdóshoz csatolva, mert lakást és tisztességes fenntartást nem tudnak biztosítani, de fenntartják maguknak a jogot, hogy ha a körülmények engedik, önállósulnak".

61 Nem vette figyelembe viszont a püspökség azt a somogyudvarhelyi beadványt, amelyben a támogató képviselőtestületi döntést követően a „hívek egy csoportja" tiltakozott a vállalt terhek ellen. A püspök válaszában kifejtette, hogy egyrészt - a kánonjog szerint - a hívek hozzájárulása nélkül is alapíthat plébániát, másrészt a törvényesen megválasztott képviselőtestület véleményére hagyatkozik.

68 A magyaratádiak eredetileg csak azt kérték, hogy ne Mernyéhez, hanem Igáihoz tartozzanak, a mernyei plébános azonban az önállósodást javasolta, ami - tekintettel a megszerzett javadalmi földre - be is következett.

69 1 VEL 5130/1944. (okt.25.) ' VÉL 4383/1944. (aug. 8.) VÉL 4388/1944. (szept. 6.) VÉL 4386/1944. (aug. 9.) VÉL 58/1944. (Jan. 1.) VÉL 3400/1944. (júl. 17.) VÉL 842/1944. (febr. 8.), 2899/1944. (máj. 30.), 4108/1944. (aug. 28. - aláírási ívek), 4714/1944. (dátum nélkül) VÉL 2733/1944. (máj. 29.) VÉL 1975/1944. (máj. 24.) VÉL 4964/1944. (szept. 15.) - a hivatkozott kánon: CIC (1917) 1427. kán. l.§. VÉL 491/1944. (febr. 4.)