Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910
ről igazoló jelentést küldött az új főispánnak, Makfalvay Gézának. 72 A helyi és az országos lapok ezen kívül is több olyan somogyi választási gyűlésről tudósítottak, amelyek a párthívek közötti összecsapások jegyében zajlottak le. Sőt, az ellenzéki vagy többé-kevésbé pártsemleges újságok 73 egyenesen „véres választásokról" cikkeztek az országos kampány jellemzéseként, a fő felelősséget a Nemzeti Munkapártra hárítva az erőszakos cselekmények miatt. A vázolt pártpolitikai viszonyoknak megfelelően, példátlanul sokan indultak harcba a jelöltség, majd a képviselői mandátum elnyeréséért. A részben még folyamatban lévő pártalakulások miatt a szokásosnál is nehezebben tisztázódott, hogy kik lépnek fel jelöltként az egyes pártok vagy pártfrakciók színeiben. A kaposvári kerületben ismét sajátosan alakult a jelölés mind a Nemzeti Munkapárt, mind pedig a Függetlenségi és 48-as Párt esetében. Ezúttal egyik politikai erő sem tudott esélyes helyi jelöltet állítani. A kormánypárt nevében két volt szabadelvű párti kormánytisztviselő lépett fel jelöltként, kik közül Vörös László korábban már képviselte a kerületet. A Munkapárt vezetősége Nagy Ferenc volt minisztert támogatta, így a másik jelölt pártonkívüliként maradt a színen egészen addig, amíg a választókerületi szervezet elnöke nyílt levélben fel nem szólította a visszalépésre. 74 A választási mozgalom alatt a nyolc kerületben összesen 34-en próbálkoztak a jelöltség megszerzésével. Végül is huszonhatan maradtak a szavazás napjáig, s megállapítható, hogy egyetlen párt sem tudott minden kerületben jelöltet állítani. A Nemzeti Munkapárt 6, a Gazdapárt és a függetlenségiek 5-5, a Justhpárt, valamint az MSZDP 3 kerületben vett részt az 1910. június 2-án megrendezett képviselőválasztásokon. Két néppárti és egy pártonkívüli jelölt gazdagította még a jelöltek listáját. 75 A somogyszili kerület kivételével mindenütt eredményes volt a választás, majd a június 18-án megrendezett pótválasztáson ott is megszületett a végeredmény. A helyi politikai közvélemény függetlenségi hagyományainak megfelelően, a Nemzeti Munkapárt nem tudott többséget szerezni Somogyban. A kormánypárt és a függetlenségiek 2-2 képviselői helye mellett a Néppárt ismét nyert a marcali kerületben, viszont a legtöbb mandátum, azaz 3 a kisgazdáknak jutott, ugyanis a Gazdapárt a somogyi délvidék mindhárom kerületében győzni tudott, mégpedig határozott többséggel. Szabó István például elnyerte a nagyatádi kerületi szavazók 70 %-ának a támogatását. A választójoggal rendelkezők 80 %-a vett részt Somogyban a korszak utolsó képviselő-választásán, tehát az átlagosnál magasabb volt a részvételi arány. A magyarázat részben a kiélezett politikai küzdelemben és a szokásosnál több párt és jelölt közötti választási lehetőségben keresendő. A választások tétjének nagyságát az is jelezte, hogy hat választókerületben legalább három jelölt közül választhattak a szavazók. A választási eredmények helyi fogadtatásáról, értékeléséről nem áll rendelkezésre információ az újságok hiánya miatt, s nem keletkezett írásos főispáni jelentés sem a történtekről. Összegezés A dolgozat befejező részében röviden összegezzük a századforduló évtizedeiben megrendezett 6 általános és 4 időközi képviselő-választás eredményeit néhány szempont alapján. A legérdekesebb kérdés a pártok, politikai irányzatok befolyásának alakulása, különös figye72 Fői./Biz./54/1910. A Pesti Hírlap például Zendülés egy somogyi községben címmel adott hírt a tragikus eseményről. A Somogyi Hírlap hasonlóan objektív hangvételű tudósítást közölt május 26-án a történtekről, 73 Lásd például a Pesti Hírlap és a Kis Újság április-májusi számait! 74 Somogyvármegye, Somogyi Hírlap, 1910. május 29. Mindkét újság közzétette Márffy Emil pártelnök levelét. 75 Közp.Vál. 1910. évi választás iratai. A kerületek részletes eredményeiről is csak ez a forrás áll rendelkezésre, mert a két megyei újság júniusi lapszámai elvesztek az idők folyamán.
