Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910

lyozódtak a helyi ellenzéki politikusok, valamint a Somssichok ismételt ostorozásával. Előbbiek kapcsán természetesen a 48-as eszmék és követelések demagóg kisajátítása és propagandisztikus felhasználása szerepelt legfőbb vádként, kiegészülve azzal a megjegyzéssel, hogy „sűrűn érintkeznek a néppel". Az érvelés nem volt igazság híján, és ugyanakkor tanulság nélkül való sem a kormányzó párt szempontjából. Kétségtelenül igaz, hogy a levert forradalom és szabadságharc részben meg nem valósult eszméit és követeléseit még a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt vezető politikusainak egy része is gyakran csak szavazatszerzés céljából, a megvalósítás lehetőségeitől függetlenül propagálta. A főispán arra a következtetésre jutott, hogy a kormánypártnak is élnie kell a népszerűbb politizálás olyan eszközeivel, mint például a kormánypolitikát képviselő népújságok. A felterjesztés befejező részében néhány súlyos gazdasági és társadalmi kérdés újszerű kormányzati kezeléséről fejtette ki a véleményét Tallián Béla, egyetértve azokkal, akik szerint csak így erősíthető meg a Szabadelvű Párt pozíciója, csak ezúton szerezhet nagyobb befolyást a választójoggal rendelkező paraszti és kispolgári rétegek körében. Az egyházpolitikai küzdelem, a választások friss tapasztalatai nyomán javasolta - a földéhség mérséklésének eszközeként - az egyházi uradalmak kisparcellás bérletének állami eszközökkel való szorgalmazását, segítését. A birtokos parasztság egyéb sérelmeinek rendezésén túl szorgalmazta gyárak létesítését a megyében, mert így mérsékelhetők lennének à tönkremenő kisiparos és kiskereskedő réteg megélhetési gondjai. A főispáni jelentés közvetlen vagy indirekt módon egyaránt kifejtett, illetve érzékeltetett néhány olyan általános vagy sajátosan somogyi tényezőt és körülményt, amelyek ténylegesen hozzájárultak a kormánypárt katasztrofális választási vereségéhez. 1896 - Választás a Millennium jegyében A következő évek pártpolitikai viszonyait is jelentősen befolyásolták az egyházpolitikai küzdelem fordulatos eseményei. Láttuk azt, hogy a konzervatív erők politikai újjászerveződése, a Nemzeti Párt létrejötte is ennek jegyében történt. A kötelező polgári házasság és az állami anyakönyvezés bevezetése, valamint a „történelmi" vallások, egyházak egyenjogúsításának kérdése elodázhatatlannak bizonyult, s az elhúzódó politikai vita a kormánypárton és a függetlenségi ellenzéken belül újabb szakadáshoz, majd az utóbbi esetében átalakuláshoz vezetett.

15 A politikai vita kimenetelére jelentékeny hatást gyakorolt Kossuth Lajos fellépése, aki egyértelmű és határozott nyilatkozatot tett a liberális reformok mellett, élesen bírálva az ellenük fellépő katolikus egyházat. Sajátosan és igen kedvező módon befolyásolta a vita menetét Kossuth Lajos halála is, az országos méretű gyász, miután a nemzeti érzelmek fellobbanása és a reformok vitájának végső szakasza időben egybeesett. A képviselőház óriási többséggel hagyta jóvá a polgári házasság és az állami anyakönyvezés intézményének bevezetését. 15 1893 tavaszán Eötvös Károly és hívei elhagyták a Negyvennyolcas Függetlenségi Pártot, mert annak számos képviselője ellenezte a reformokat. Nem sokkal később, 1893. szeptemberében Ugrón Gábor és Eötvös híveinek egy része visszalépett a Függetlenségi és 48-as Párt néven újjáalakult pártba. A párton belül azonban nem jött létre tartós egység néhány fontos politikai kérdésben, ezért Ugrón Gábor és hívei ismét külön léptek fel negyvennyolcas programmal. A somogyi függetlenségi képviselők ekkori magatartásáról nem állnak rendelkezésünkre egyidejű helyi források. Az 1896. évi választási kampány alkalmából az Egyetértés c. ellenzéki lap október 28-ai számában ismertetette a somogyi képviselők frakció-megoszlását, legalábbis ahogy erről az újság informálódott szerkesztői útján. A cikk szerint a Szalay testvérek, Kapotsfy és Chernél az Ugron-csoporthoz tartoztak, míg Fornszek és Vörös János Kossuth Ferenc híveinek számítottak. A Szabadelvű Pártból 35 képviselő lépett ki, miután ellene voltak a következetes egyházpolitikai reformoknak. A Nemzeti Párt sem volt mentes a megosztottságtól ebben a kérdésben.