Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Dominkovits Péter: Somogy vármegyei szolgabírák tanúkihallgatási jegyzőkönyvei, 1677-1678 (Forrásközlés)

Iáltak. A továbbiakban valójában az utóbbi összeggel számoltak a tisztviselők. Minthogy a bérleti díjjal adós Kaszás János Simonfalván maga is öt jobbággyal rendelkezett (Nagy Mózes, Kovács Mihály, Kovács István, Nagy Lukács, Nagy Tamás), Kadarkúton két és féllel helyessel (Nemes György, Kovács János, Hardi János javainak másik fele), továbbá a Simonyi család révén Egresen 2 házas jobbágyot bírt, mindezekre és a sárdi részjószágra Guary Miklós számára 110 forint értékben végrehajtást tettek. Ugyanakkor jelezték: minthogy Kaszásnak Zala és Somogy vármegyékben több jószága nincs, a fennmaradó 309 forint. 40 dénár ügyében nem tudnak végrehajtást.

31 A tanúkihallgatási jegyzőkönyvekről Típusát tekintve mind a négy tanúkihallgatási jegyzőkönyv a nemesség peranyagának egyik legtipikusabb forrása, esetünkben ezek a birtokosok közötti hatalmaskodásból fakadó perek bizonyító anyagához felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvek. Az 1-3. számúakat Nagy János, mint Fejér János főszolgabíró meghagyásából hivatalból kiküldött szolgabíró készítette - a vármegye hites személyét alkotva esküdtjével -, a 4-et a panaszos fél, Guary Miklós kérésére maga a főszolgabíró, egy esküdttel. Mind a négy tanúkihallgatási jegyzőkönyv az ügyben eljáró tisztviselők (Fejér főszolgabíró, illetve Nagy szolgabíró) saját kezű írásműve, amelyek az iratok letisztult formáját, roppant csekély, valójában elhanyagolható hibával megjelenő latin nyelvi, és formula használatát tekintve magas alfabetizációs szintű munkákként értékelhetők. Formai tekintetben csupán egy lényeges eltérés figyelhető meg: míg a főszolgabíró az irattípus „klasszikus" formavilága szerint a „De eo utrum" után mindazokat a kérdőpontokat is felsorolta, amelyekkel kapcsolatban a tanúkihallgatást lefolytatta, és a kérdősor után, annak sorrendjében újrakezdett sorszámozással a válaszokat rögzítette, Nagy János szolgabíró mindezt egybevonta, és a tanúk válaszába szőtte be a vizsgálati kérdést. A formai szempontok mellett lényegesebb, jogszolgáltatási gyakorlathoz adatot hozó különbség az, hogy Nagy János szolgabíró és Lukács (Lukacz) György esküdt mindhárom alkalommal a Kiskomáromhoz közeli, hódolt Nemesdéden vette fel a jegyzőkönyveket. Ok oda hivatták a jóval távolabb fekvő településekről a tanúságot tevő jobbágyokat, míg Fejér János főszolgabíró a jóval védettebb Zala vármegyei erődben, több korabeli törvényszék helyszínén, Keszthely praesidiumban tartott tanúkihallgatást, oda rendelve az ügyben szereplő zalai, somogyi jobbágyokat, így a hódoltság területén lakókat is. Ez az eljárás rokonítható azzal az 1612. évi tanúkihallgatással, mely esetben az endrédi, kapolyi birtokperben a hódolt településeken élő tanúkat Keszthelyre rendelték. Ehhez hasonló egy másik ismert eset is. Ugyanis valószínűsíthető, hogy azon Pálfalva és Szobafalva határait vizsgáló, 77 tanút felvonultató 1623. évi tanúkihallgatás esetében is valamelyik várba, minden bizonnyal Kiskomáromba rendelték a tanúkat.

32 Ez az eljárásbeli különbség óhatatlanul ismételten felveti a hódoltsági peremterületen lakó szolgabíró és esküdt tevékenységének szerepét. 31 MOL P 650 vizeki Tallián család levéltára, Évrendezett iratok, 3. csomó, 27. sz. pallium, Mivel a végrehajtásban érintett fekvőbirtokok egy része a Sopron vármegyei Kola avagy Nagy Damonyán lakó Horváth Mihály jogait sértette - aki pl. a teljes Csertőt, Sárd felét birtokolta, Simonfalván hat, Kadarkúton három benépesített jobbágytelekkel rendelkezett, továbbá a teljes Csákány puszta is az ő birtokában volt - e perek lezárására 1677-ben került sor. 32 Szakály 1997, 343. p.