Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

álláspontot. Az értekezletet mégis oly módon vezényelték le, hogy a direktíva a megyei pártbizottság önálló véleményének látsszon. A szervezők azt akarták demonstrálni, hogy a párt egysége az egyetértésen és nem a kézi vezérlésen alapul. Szentivánszki hozzászólásának zárómondatai mégis a valóságos hatalmi viszonyokat tükrözték: „Fogjanak hozzá és teremtsenek rendet az elvtársak a községekben, mert akkor tudjuk, hogy ez a határ, amely számunkra most a legveszélyesebb, szilárdan áll Pártunk és népi demokráciánk mellett. "

m A Csurgói Járási Pártbizottság titkárának észrevétele Az ezután következő második felszólaló, Kozma Béla - a Csurgói Járási Pártbizottság titkára - többek között egy olyan tanmesével is szolgált, amely az éberséggel kapcsolatos felsőbb elvárásokat érzékelteti: „A honvédség ellenőrzése területén engedékenység mutatkozik meg. Egy vasutas jelentette nekem, hogy éjjel 3 órakor jött egy olyan vasúti sínen, amely 3 méterre van a határtól lefektetve. 2 honvéd jött vele szemben és nem igazoltatták, azzal, hogy vasutas ruhában van. Úgyhogy ilyen hiszékenység mutatkozik meg a határőrség részéről, ezen a téren kell feltétlenül intézkedéseket tenni. "

102 Az, hogy a történet megtörtént-e, vagy hogy mennyire általánosítható, nem állapítható meg a jegyzőkönyv alapján. Az egyenruha tiszteletével kapcsolatban azonban - a már említett Farkas Ferenc - az alábbi történettel szolgált. Az esetre ugyan 1952-ben került sor, de mégis alkalmas arra, hogy az igazoltatási eljárást az igazoltatott szemszögéből mutassa be. Farkas Ferenc a határvadászoktól való leszerelése, 1947. december 3 l-e óta nem járt a határvidéken. 1952-ben elhatározta, hogy meglátogatja - a határ közelében fekvő - Perdócmajorban élő ismerőseit. Ekkor éppen hadnagyi rendfokozattal a néphadsereg hivatásos állományához tartozott. Kiváltotta a határsávbelépőt, majd a - major közelében fekvő - vasútállomásra való megérkezése után gyalogosan indult célja felé. Hadnagyi egyenruhában volt. Menet közben hirtelen dörgő „állj" hasított a levegőbe. Egy állán védelmi határőr ugrott elé. A járőr másik tagja az útmenti árokból fedezte társát. A határőrök „vérforraló", durva trágár kifejezésekkel illeték az egyenruhás hadnagyot. Igazoltatás után mégis továbbengedték. Megérkezett ismerőseihez, telt az idő. Farkas Ferenc éppen házigazdáival vacsorázott, mikor a majorba is betért a járőr. Ismét igazoltatásra került sor. A következő járőr pedig hajnali két órakor verte fel álmából a családot és vendégét. A határőrök eljárása - a korabeli hivatalos észjárás alapján - indokoltnak tekinthető. A házigazda ugyanis egykor a Vitézi Rend tagjaként Perdócmajorban kapott vitézi telket. További hozzászólások 1. A határsávban élő osztályellenség a funkcionáriusi értekezlet többi hozzászólóját is megihlette. Fresics egy felsőbb utasításra elvégzett környezettanulmány eredményéről számolt be: „A határsávban 50 méterre a határtól lakik egy K. nevű kulák, 101 Uo. 102 Uo. 233. p.