Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

Kanok Győző hozzászólása Az elsőként hozzászóló, nagyatádi Kanok Győző a polgári lakosságnak az ügynökök elleni harcba való bevonása kapcsán a következő megállapítást tette: „... Voltak e körül különböző felfogások. Sok helyen azt mondták, hogy ezek spiclik... "

83 Ez azt tanúsítja, ami amúgy is feltételezhető volt, hogy a fegyveres testületek illetékesei a civilekkel szemben bizalmatlanok voltak, az érdemi munkában nyilván nem vonták be őket. A civilek bevonásának hangoztatása, az együttműködő csoportok létrehozása egyébként is propagandacélokat szolgált. Ez nem mond ellent besúgók és különféle beszervezett személyek alkalmazásának, mivel ők bizonyos mértékig az állományhoz tartoztak, és tevékenységük titokban folyt. Kanok egy incidenssel kapcsolatban pedig a magyar határőrök bizonyítványát próbálta megmagyarázni: „A mi határszakaszunkon történt volna meg Titoék szerint, hogy egy jugoszláv katonát agyonlőttek. Azonban a napokban egy vasutas elfogott egy ügynököt, és elmondta ez, hogy a katonát az UDB emberei lőtték le, utána felravatalozták és a lakosságotfegyverrel kényszerítették ki a temetésre. A nép nem hitte el az aljas mesét, azt mondták, valószínű azért történhetett meg, mert átküldték kémkedni és amikor visszajött, akkor lőtték agyon. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy a jugoszlávok milyen aljas módon provokálják a magyarokat. A fenti ügynök elmondta azt is, hogy neki az lett volna a feladata, hogy megtudja a határmenti funkcionáriusok és a Központi Vezetőség tagjainak neveit, megtudni kik vannak pártfunkcióba és közigazgatásba olyanok, akik nyilasok voltak, és ezen keresztül is tudják a magyar népi demokráciát gyalázni. Ezenkívül állapítsa meg, hogy hol vannak szovjet és magyar csapatok, állapítsa meg 4 nagyváros hangulatát. Ebből akarnak Titoék egy újabb aljas rágalmat összekovácsolni, és népköztársaságunkat a világ előtt vörös imperialista országok közé sorolni. "

84 A tanmeses^agú történet a szovjet-jugoszláv viszály több elemét is tükrözi torzított formában. Feltehetően határincidens történt, amelynek egy jugoszláv katona áldozatul esett. Jugászlávia tiltakozhatott, illetve propagandája megfelelően hasznosíthatta az ügyet. Az ünnepélyes temetés megtörténte nagyon is reális lehetőség. A jugoszláv fél került az ügyben az áldozat szerepébe, így nem volt oka a haláleset eltitkolására. Tágabb összefüggésben is - a béketábor többi állama által - ártatlanul fenyegetettnek állíthatta be magát. Ezzel összefüggésben használhatta a jugoszláv propaganda a „vörös imperializmus" kifejezést. Nem valószínű egyébként, hogy egy ilyen veszélyes fogalmat a somogyi funkcionárius a jugoszlávok szájába adott volna. Az apparátusbeli volt nyilasok ügyében is hasonló a helyzet. Az eddig leírtak tekinthetőek szerintünk a történet valóságmagjának. A vasutas által elfogott ügynök esetéről viszont úgy véljük, hogy egyértelműen a mesék világába kell utalni. A tanmeséi réteghez tartozhat a temetésen történő megjelenés fegyveres kikényszerítése. Hasonlóképpen a „nép" vélekedése is. Az az állítás pedig, hogy a jugoszláv katonát az UDB A emberei lőtték le, szintén a rákosista propaganda termékének tekinthető. 83 Uo. 229. p. 84 Uo.