Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Paál László: Somogy megye sajtója 1945-1950 (Negyedik közlemény)

szotta az agresszor szerepét, jelenítette meg a kommunista párt féktelen hatalomvágyát. Két laptársának többnyire csak a kétségbeesett védekezésre futotta az erejéből. Természetesen különbözött mind a bevetett eszközökben, mind hangvételben a két laphoz való viszonya. Ami azonos volt: mind a felsőbb támogatottság - Szovjetunió -, mind az első megjelenés okán felülről kezelte laptársait, kioktató módon közeledett hozzájuk, egy percig sem hagyva kétséget afelől: bármit megengedhet magának, pártok, intézmények, testületek, személyek felelősségre vonását, leváltások követelését, pocskondiázó hangnemet. (Példa a kisgazda főispán minősítése: „betűvályogvető, satnya elmeszülemények kiagyalója".)*

0 A két munkáspárt lapjai között 1947 nyarán éleződött ki az addig a nyilvánosság elől jórészt szemérmesen takargatott feszültség. Legalábbis a kölcsönös sértéseket igyekeztek elkerülni, ha vitacikkek jelentek is meg a lapokban. Az első kioktató tartalmú és hangvételű cikk a Somogyvármegyében 1947 júniusában olvasható, a Somogyi Világosságban közölt, ártatlan kis írás kapcsán. Ekkor azonban még visszafogta magát a szerkesztőség, és megelégedett a helyreigazító szavakkal: „Furcsa tájékozatlanságot árult el a Somogyi Világosság".

81 Egy hónappal később azonban sajtópert emlegetett a kommunisták lapja a szociáldemokrata polgármester „felelőtlen nyilatkozata " miatt. Ezt azonban már a Somogyi Világosság sem tűrte. Írásának címe is utalt az eddig visszafojtott indulatra: „Hát beszéljünk végre őszintén!"}

2 Ebben a kéthasábos cikkben egyebek között így fejezte ki sértődöttségét a szerkesztőség: „A bírálat nem egy párt, egy általunk szeretett és közel rokonnak érzett párt lapja, hanem a párt néhány, egyéni hiúságtól vezérelt személyének helytelen célú agressziója, melyet igazunk tudatában utasítunk vissza a szükséges együttműködés érdekében is"P Aztán az igazi konfliktus kirobbantója a „repülőszavazók" ügye, ahogy a cikk címében nevezte a kommunista párt kékcédulákkal csaló aktivistáit.

84 A Somogyvárme gye cinikus válasza: „Az a fontos, hogy jó hírünk a világban gyarapodjon". És a továbbiakban: „A választási visszaélés nincs arányban annak tényével [...] 10-100 csalás megtörténhetett. [...] Ennek ellenére a proletárdemokrácia - szállt ki győztesen".

85 A választások után egy ideig még szaporodtak a nyíllövések. így arról zajlott éles vita a két lap között, hogy kinek legyen nagyobb befolyása a helyi szakszervezetekre. Hasonló célzatúak voltak azok az írások, melyek az ifjúság feletti mennél nagyobb befolyás megszerzésére irányultak. Aztán már a Somogyi Világosság sem fogta vissza a hangját: terjedelmes, gyilkos szatírát jelentet meg V. városi párttitkárról.

86 Persze a válasz nem maradt el. Novembertől aztán - megindulván az egyesítési előkészületek a színfalak mögött - inkább a közeledést szolgálták az írások. Más eszközökkel vívta harcát kezdettől fogva a Somogyvárme gye a kisgazdák lapja ellen. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy csökkentse a kisgazdapárt tö80 S. Napló, 1950. január 1. 81 S. Hírlap, 1946. április 30. 82 Svm., 1947. június 25. 83 Svm., 1947. július 18. 84 S. Világosság, 1947. július 14. 85 S. Világosság, 1947. szeptember 11. 86 Svm., 1947. szeptember 11.