Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Paál László: Somogy megye sajtója 1945-1950 (Negyedik közlemény)

A magas munkanélküliséget részben az okozta, hogy elhúzódott több termelő' ipari üzem újraindítása. Ennek persze jórészt objektív okai lehettek - alkatrész- vagy anyaghiány -, a Somogyvármegye azonban szabotálásról beszélt a cukorgyár és a téglagyárak esetében.

64 Hírt adtak a lapok arról is, hogy küldöttség járt Kaposvár polgármesterénél és a megye alispánjánál a munkanélküliség csökkentése ügyében. A munkaalkalmak hiánya mellett az infláció drasztikus növekedése Somogyban is - akárcsak országszerte - súlyos feszültséget okozott. A pénz alkalmatlanná vált az áruelosztásra. Az ügyeskedők, a megfelelő csereeszközül szolgáló értékkel elsősorban arannyal és valutával - rendelkezők igyekeztek kihasználni a pénzromlás okozta nehézségeket. A Somogyvármegye a „gazdasági élet hiénáinak" nevezte őket, akik „éppen olyan ellenségeink, mint a fasiszták" 65 A forint bevezetése jelentősen enyhített ugyan a bérből és fizetésből élők helyzetén, de a stabilizáció sem oldotta meg e társadalmi réteg minden gondját. Változatlanul tovább élősködtek ugyanis a hiánygazdálkodás vámszedői, akik árdrágítással, egyes árucikkek visszatartásával, azaz mesterséges hiány gerjesztésével újabb inflációs veszélyeket alakítottak ki. Már 1946 őszén, majd a következő évben egymást érték a kemény hangú cikkek mindhárom lapban. Különösen súlyosan érintette a lakosság többségét az élelmiszerárak gyors emelkedése. „Dühöng a drágaság és afeketézés Kaposváron" írta a Somogyvármegye 1947 júliusában. És a követelés, kérdésbe ágyazva: „Miért nem kötöttek fel egyetlen feketézőt sem?"

66 (Lásd az Osztályharc a lapokban c. fejezetet.) Mint az újságokból megtudjuk, eltűnt a cukor, a szalicil, az ecet, és ha van, méregdrága. A kommunista párt lapja a kialakult állapotokért a város szociáldemokrata polgármester irányította vezetőségét tette felelőssé.

67 A helyzet súlyosságát jelezte, hogy a cukorgyáriak - nyilván nem egyedi - panasza nyilvánosságot kapott: „Nem lehet megélni a bérből, amit a norma alapján keresni lehet":

6

* Falun még nagyobb volt a pénzhiány. 1947 januárjában a Somogyi Hírlap arról írt, hogy „a legszükségesebb ruháit sem tudja megvenni a gazdaközösség" 69 A közellátási zavarokon önszerveződéssel próbáltak segíteni az üzemek munkavállalói. Ilyen és ezekhez hasonló című híradásokkal találkozhatott a korabeli olvasó: „Hagymát, káposztát, tűzifát szerzett az új üzemi bizottság. " „Rövidesen bakancshoz jutnak a cukorgyár dolgozó." „ Olcsóbb bakancsot szerzett Hangyik elvtárs, a szakszervezet vezetője. "

70 Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen tartalmú sikerekről, eredményes intézkedésekről szóló hírt a pártlapok az érdekeiknek megfelelően tálalták. Ha pl. egy gyári üzemi bizottság vagy valamilyen tömegszervezet kommunista vezetés alá került, és megoldott egy-egy közellátási gondot, az érdemre, és kevésbé magára a tényre került a hangsúly. 64 Svm., 1946. január 17. 65 Svm., 1947. február 5. 66 Svm., 1946. május 22. 67 Svm., 1947. július 14. 68 Svm., 1947. július 14. 69 Svm., 1947. október 11. 70 S. Hírlap, 1947. június 2.