Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Paál László: Somogy megye sajtója 1945-1950 (Negyedik közlemény)

nivalókat: a) A Somogyvármegye politikai vonalának módosítása; b) Sajtóbizottsági ülések rendszeresítése; c) A lap vidéki terjesztése. /Magyarázat: az a/ponthoz: „Tekintettel arra, hogy lapunk vonalvezetésében a megyei jelleg eddig kevésbé domborodott ki, és inkább helyi problémákkal foglalkozott, szükségét látjuk annak, hogy ezen változtassunk, és a jövőben foglalkozzon lapunk paraszti problémákkal." (Hogy ennek az utasításnak miként felelt meg a Somogyvármegye, arról lapunk más fejezeteiben részletesen foglalkozunk.) Ennél konkrétabb feladatot is ró a „gazda" az MKP napilapjára 1948 januárjában: „Pártfunkcionáriusaink népszerűsítése céljából fokozottabban fogjuk igénybe venni a helyi sajtót. Feltétlenül szükséges, hogy a megye parasztsága ismerje a kommunista vezetőket, és különösen fontos két képviselőnek, Dobó és Turopoli elvtársainknak népszerűsítése. "

u Vagy egy mási közvetlen utasítás - a gátlástalanul cinikus provokáció iskolapéldája - az iskolák államosítása előtti hetekből: „Feltétlen nyilatkozatra fogunk bírni egy katolikus papot az államosítás mellett, s ezt a sajtóban. .. felhasználjuk, nagy ügyet csinálunk belőle, ami maga után vonja a felettes egyházi hatóságok fenyegetését az illető pappal szemben."

11 (Az iskolák államosításáig egyébként ilyen írással nem találkozunk a Somogyi Hírek hasábjain.) A főszerkesztők nyilvánvalóan a megyei pártszervek bizalmából kerültek székükbe. Egy alábbi dokumentumból mégis az derül ki, hogy a teljes összhang nem mindig állt fenn a lapkészítők és a párttestületek, illetve funkcionáriusok között. 1947 júniusában Erdei László, a Somogyvármegye főszerkesztője az alábbiakról tájékoztatta Kovács Istvánt, a Központi Bizottság szervezési osztályvezetőjét: „Dobó Istvánnak, a megyei pártbizottság titkárának rossz a kapcsolata" [Mármint vele - P. L.] „Vág engem" - panaszolta. Sérelmezte továbbá, hogy Dobó negyedévenként vezércikket ír, amit „ékezetjavítás nélkül" kell lehoznia. A bizalmatlanság jele továbbá, hogy „ellenőrző bizottságot" helyeztek fölé a választásokig, Tömpe István alispán, megyei pártelnök vezetésével. A főszerkesztő ezt cenzorálásnak tartja.

13 Egy másik jellemző utasítás 1948 januárjából a megyei propagandaosztály vezetőjétől származik. Eszerint „a hó 12-19-e között paraszt-kongresszus lesz, amelynek alkalmával egész héten cikkek jelenjenek meg a helyi lapban, vasárnap dupla példányban nyomtatva. Az írások öleljék fel a paraszti problémákat, melyeket a kongresszus meg fog vitatni."

14 Még két példa a lapirányításra, amely azonban súlyos gondokra is rávilágít. Úgy látszik, a pártegyesülés túlzott önbizalommal töltötte el a lapszerkesztőket. Erre utal a városi párbizottság propagandavezetőjének 1948 júniusában az MKP KV propagandaosztályának írt jelentése. „A sajtó színvonala az utóbbi időben nagyon leromlott, bármilyen közleményt leküldünk neki, azt szó szerint közli ahelyett, hogy megfelelőformában átdolgozná. "

I5 De a megyei testület is kifejezte elégedetlenségét: „A So11 Uo. 12 SML MKP Somogy megyei Bizottságának iratai. Az 1948. május 26-i ülés jegyzőkönyve. 13 SML MKP Somogy megyei Bizottsága iratai, 1947. július 17. - Tömpe István régi kommunista aktivista volt. Somogyból elkerülve több miniszterhelyettesi funkciót töltött be, az 1960-as években a Magyar Rádió és Televízió elnöki tisztét látta el. 14 Uo. Rondzik András propagandavezető levele a főszerkesztőnek, 1948. január 1. 15 Uo.