Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Gárdonyi Máté: 1944^15 eseményei a Zselickislaki Plébánia história domusában (Forrásközlés)
hogy a biró házához oroszok mentek - szintén odamentek; az oroszok a bírónak egy disznóját lelőtték s elakarták vinni, de az emberek nem engedték, mire az oroszok eltávoztak. D.után is jártak oroszok tojást és tyúkokat szedtek; sót és cukrot adtak érte. Márc. 28-án egy Stalin-orgonás autó ment át a falun. Márc. 29-én szénát szedtek össze; este két orosz férfi és egy orosz nő mulatott a korcsmában. Márc. 30-án egész nap repülő-gépek dübörögtek a község felett, állítólag az angolok 1000 repülőgépet küldtek az oroszoknak a szomajomi német front ellen. 24 D.u. oroszok mulattak a korcsmában és lerészegedve Heningéktől két öltözet férfiruhát és fehérnemüeket raboltak, Gegeséktől pedig lószerszámot, zsirt, hust, lisztet stb. Márc. 31-én a tegnapi károsultak bementek Kapósba panaszra az orosz parancsnoksághoz, ennélfogva 2 tagu orosz bizottság jött 1 tolmáccsal az ügyet kivizsgálni; jegyzőkönyvet vettek fel. Schlussü! Április hó. Minthogy a szomajomi és nagybajomi fronton megindult márc. vége felé a németekkel a harc, az oroszok zöme a frontra ment és csak töredéke maradt Kaposvárott, ennélfogva megszűnt a zaklatás; csak egy pár nap jöttek és vittek valamit és munkásokat a döglött oroszokat eltemetni. Ápr. 9-én 9 db marhát kellett az oroszok részére Répás-pusztára szállítani. Ápr. 15. Minthogy az oroszok a németeket a szomajomi-, nagybajomi fronton legyőzték és kiszorították őket Ausztriába, a szomajomi menekültek ápr. elejétől fogva lassan haza költözhettek, a mai napon végleg hazatértek. [...] Az oroszokkal kapcsolatban megjegyzések még a következők: az oroszok miután 1944. dec. 2-án megszállták Kaposvárt, elkezdtek a körüli falvakban, uton-utfélen garázdálkodni, - megtörtént néhányszor, hogy a Kaposvárról Simonfára vezető köves uton, ha találkoztak kocsi fogattal, a gazdát leszállították a kocsiról, kocsiját-lovait elvették; emiatt a gazdák nem mertek kocsin-szekéren járni s igy a plébános sem mert minden második vasárnap fogatján Zs.szentpálra és Simonfára menni misézni és a hívek sem mertek érte kocsit küldeni s emiatt a plébános 1944. dec. elejétől 1945 április közepéig nem is ment a két filiálisba misézni; a kaposvári papság azonban a 2 filiabeli hivek kérésére megtette azt a nagy szíves fáradságot, hogy közülük egy-egy gyalog kijött misézni a 2 filiába. Az oroszoknak minden gazságuk dacára dicséretére mondható, hogy iskoláink és két templomunk épületeiben semmi kárt nem tettek, azokból semmit el nem vittek. Azonban a plébános már 1944. dec. első felében tapasztalva gazságukat, a kelyheket és szent edényeket, a fehérnemüeket és ünnepi mise ruhákat elővigyázatosságból földbe ásta, csak 1 kelyhet, a silányabb fehérnemüekből és miseruhákból csak annyit hagyott elől, hogy misézhessen. Az oroszokról még csak annyit, hogy mind a 4 községünkben néhány nőt megbecstelenitettek. A plébános azonban arról nem hallott, hogy csak egy leányt is megbecstelenitettek volna. A leányok vigyáztak magukra és a szülők is leányaikra. 25 Az oroszok miatt az iskolákban 1944. dec. elejétől 1945. ápr. közepéig tanítást tartani nem lehetett. 24 1000 angol repülőgép érkezése nyilvánvaló képtelenség. Az adott időszak légi eseményeiről lásd Pataky Iván-Rozsos László-Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett. Bp., 1992, II. köt. 209-212, 222. p. 25 Ez a magyarázat nyilván a lányok későbbi férjhezmeneteli esélyei miatt kerül itt megerősítésre.
