Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Gárdonyi Máté: 1944^15 eseményei a Zselickislaki Plébánia história domusában (Forrásközlés)

templom szolga jókedvű és elég csinos Ibi nevezetű leánya, hogy majd éjjel itt hál a gazdaasszonnyal; az oroszok 1-2 pohár bort ittak és elkezdtek a lánnyal enyelegni s a lány is velük; közben a plébániára jött a leány atyja is, aki látva a kölcsönös enyelgést figyelmeztette, hogy ne maradjon itt hálásra; a plébános is figyelmeztette, hogy ezek nem a mi fajta-féle férfiak, tehát ne enyelegjen velük. A 3 orosz, minthogy 10 liter bort akart estére vinni, a hintón elment a nyugati szőllőhegyre, hol egy gazdától kaptak bort, és némileg leitták magukat; és d.u. 4 óra után visszajővén ismét megálltak a plébánia kapunál és megint bejöttek a konyhába (ugy látszik, a leány nagyon megtetszhetett nekik); a leány és apja még itt volt; a leány hallgatott a plébános figyelmeztetésére s a konyhából bement a plébános ebédlőjébe, a divánt kihúzta a faltól és annak háta mögé bujt; az oroszok kenyeret és bort kértek; a plébános a leány apjával a kamrából kihozatott egy kenyeret s akart nekik belőle egy jó darabot metszeni, de azok az egész kenyeret kikapták a kezéből és elvitték, valamint még az asztalon levő demijont is a benne levő borral s minthogy a leány nem jött ki hozzájuk a konyhába, kocsira ültek s bementek Kaposvárra; a leány pedig apjával hazament; nem maradt itt hálásra, szerencséjére, mert az oroszok éjjel ismét megjöttek s még egy társat hoztak magukkal s bejöttek a plébánia házba a folyosó zárt ajtaját feltörve. A plébános egyedül volt a plébánia házban, mert dec. 2-a óta, mikor az oroszok megszállták Kaposvárt, a [házvezetőnő] nem mert szobájában egyedül hálni, hanem hálásra elment Siftár asztalosékhoz; most is, miután Ibi és apja az oroszok távoztával hazament, a házvezetőnő ellátva esteli dolgát, hálásra Siftárékhoz ment s igy a plébános magára maradt, és 1/2 9 órakor lefeküdt aludni; 10 óra tájban felébredt; az előszobából orosz férfi hangokat hallott, gyertyát gyújtott, az ágyszélére ült, hogy majd kimegy, de a 3 orosz belépett a hálószobába, a plébános ágya elé álltak, pisztolyaikat feléje szegezték, reáorditottak, valami puhás hideg tárggyal néhányszor fejbe dobták; majd az egyik odament a másik ágyhoz, az ágyiruhát felforgatta, a padlóra szétdobálta - az ágyban keresvén valakit -, a másik orosz pedig - jellel - karórát követelt, mire a plébános ilyen esetre számitva az éjjeliszekrény fiókjában előre elhelyezett romlott zsebórát neki adta, amit az orosz zsebrevágott, majd mindhárman a közajtón benyitottak az ebédlőszobába, azután ismét a plébános elé álltak pisztolyaikat újra reászegezve és karatyolva; az illető a zsebórát a zsebéből kivéve füléhez tartotta s észre véve, hogy az nem ketyeg, az ágyelőszőnyegre dobta azt, mire az óra üvegfedele levált, melyet a másik orosz a szőnyegről felvéve a plébános jobb szemére helyezett mint valami monoklit; az éjjeli szekrényen volt 1 skatulya gyufa, az egyik orosz a skatulyát felvette, de látva, hogy csak 3 szál gyufa van benne, újra letette; az éjjeli szekrényen volt 1 öngyújtó is, azt is felvette s megpróbálva, hogy az jó, zsebre vágta azt; (szerencse, hogy falon lóggó zsebóratartóban levő jó zsebórát nem vették észre, mert azt is elvitték volna); majd kimentek az előszobába és a gazdaasszony bezárt szobájába akartak bemenni s intettek a plébánosnak, hogy menjen ki és nyissa ki nekik a szoba ajtaját, mire a plébános cipőt húzva és őszi kabátját nyakába akasztva utánuk ment az előszobába s jelekkel tudatta velük, hogy nincs kulcs és a „zsena" elment a faluba; erre a plébánost vissza lökötték hálószobájába, az egyik az őszi kabátot a plébános válláról lekapva a padlóra dobta, a plébánost folytonos taszigálással ágyába fektette s a párnával betakarta (közben a plébános gondolta magában: „nini! nem is olyan rossz emberek ez[ek], hiszen még le