Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében
Losonc volt a legjobban ellátva bordélyházi kéjnőkkel: minden 154 lakosra jutott egy. Az utolsó, 98. helyet Déva mondhatta magáénak, ahol 8654 lakosra jutott egy ilyen intézményi prostituált. Kaposvár ebben a rangsorban az 59. „helyre szorult". 82 A kéjelgést nem főfoglalkozásként folytató nők az ország 73 városában voltak hivatalosan regisztrálva. Közülük a legtöbb, 72-72 fő Brassóban és Jászberényben volt bejelentve. A lehető legkevesebb, l-l ilyen „félfoglalkozású" prostituált 6 városban - köztük Cegléden és Szekszárdon - került a rendőrség nyilvántartásába. A Somogy megyeszékhelyén működő 5 fő létszáma és aránya a 73 helyszínből számított, több mint 12 fős átlag alatti volt. Ebben a sorrendben a 42-47. helyet mondhatta magáénak Kaposvár többek között Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy társaságában. 83 Megállapíthatjuk, hogy Kaposvár 1915-ben az országos prostitúciós kínálatnak megfelelő viszonyokkal rendelkezett. A város megyeszékhely, fontos vasúti átmenőhely volt, és jelentős számú katonasággal - mint potenciális igénylővel - is rendelkezett, valamint a megyében egyedüli nagyobb lélekszámmal bíró, leggyorsabban urbanizálódó településként tartották számon. Ehhez képest jól ellenőrzött, kiegyensúlyozott legális prostitúciós palettát tudott felmutatni. Mindezek ellenére a titkos prostitúció itt is javában virágzott, mert az ezt igénylők nagyobb része nem tudta megfizetni a járulékos költségek miatt viszonylag drága, de biztonságosabb, bejegyzett, tehát orvosrendőrileg rendszeresen ellenőrzött prostituáltak által nyújtott „szerelmet". A titkos kéjelgők szolgáltatásait igénybe vevők kisebb része pedig egyszerűen el akarta kerülni a nyilvánosságot. Zárszó, avagy a helyzet reménytelen, de nem rossz Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az 1890-1918 közötti korszak alatt Somogyban a prostitúciós kínálat szerkezete az országos változásokkal szinkronban volt. A járási székhelyeken fennálló bordélyok elfogadottsága a kisebb, kontrolálóbb helyi társadalom miatt a kaposváriaknál alacsonyabb szinten maradt, de mivel diszkrétebben működtek és a vármegyei kéjelgési statútum is védte őket, így valószínűleg mindvégig hozzá tartoztak e települések vigalmi életének miliőjéhez. Kaposvár városának helyzetéből és lakosságszámából fakadóan sokkal nagyobb mérvű prostitúcióval kellett megbirkóznia. A magánkéjnők működésének legalizálásával a megyeszékhely jelentős lépést tett a „szerelmi szabadfoglalkozásúak" többségének ellenőrzésére és így a nemi betegségek ijesztő méretű terjedésének csökkentésére. A városi prostitúciós rendelet azonban a venéreas betegségek visszaszorításában nem hozhatott számottevő eredményt, mert az első világháború hátországi forgatagában, részben a szabadabb erkölcsi normáknak is köszönhetően csak kevesen védekeztek hathatósan a vénuszi kór ellen. Pontos adatok híján csak feltételezhetjük, hogy a titkos és/vagy alkalmi kéjelgők száma a monarchia utolsó éveiben is sokszorosa volt Kaposváron a legalizál prostitúciós formákat űzőkénél. A bejegyzett kéj nőket rendszeresen és módszeresen vizsgálták, azonban ettől látványos eredményt a közegészségügy terén nem lehetett várni, mivel ők elenyésző számban voltak az illegálisan működő, ún. „titkos" prostituáltakhoz képest. 82 Uo. 83 Uo.
