Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében
Lina haladékot kért és a hatóságok megnyugtatásául közölte: „Az üzletemben alkalmazott leányok teljes és rendes ruházatban járnak az udvaron és különben is szigorúan meghagytam nekik, hogy csak teljesen felöltözve szabad nekik az udvarra kimenniök és ott férfiakkal együtt tartózkodni nem szabad". 15 Kaposvár helye az országos prostitúciós palettán 1915-ben Schreiber Emil államrendőrségi tanácsos 1917-ben publikálta a prostitúcióról és ennek járulékos elemeiről szóló könyvét. 76 A kötetben közölt magyarországi 1915. évi adatok gyűjtési szempontjairól egyelőre nincs információnk. Valószínűleg rendőrségi vonalon kérték be a belügyminisztériumba a nyilvántartásokat, mert a kezdeményezésnek a különféle Somogy megyei közigazgatási iratokban nem akadtunk nyomára és a korszakból helybeli rendőrségi források csak rendkívül kis számban maradtak fenn. Schreiber Budapest és 105 törvényhatósági joggal felruházott, illetve rendezett tanáccsal bíró magyarországi város kéjelgésügyi statisztikájából ad ízelítőt. Budapest, mint világváros külön kategória, így vele itt külön nem foglalkozunk. Ebben a több mint száz városban 1915-ben hivatalosan összesen 3491 orvosrendőri felügyelet alatt álló nőt tartottak nyilván. Közülük 2296 fő dolgozott a felsorolt városokban működő 261 bordélyházban, 294-en magánkéjnőként tevékenykedtek és 901-nek volt „tisztes" munka- vagy cselédkönyves foglalkozása, mely mellett folytatták az üzletszerű kéjelgést is, így hatósági ellenőrzés alatt álltak. Ezeken kívül kis- és nagyközségekben további - valószínűleg kisebb kapacitással bíró - 228 bordélyházban 1359 kéjnő állt a vendégek rendelkezésére, míg magánkéjnőként 258-an álltak nyilvántartás alatt. Tehát kéjelgést legalizáltan háromféleképpen lehetett ez idő tájt űzni: - bordélyházban, ide bejegyzett kéjnőként; - bejelentett magánlakáson, magánkéjnőként, bárcával; - egészségügyi lappal, nem főfoglalkozásként (pl. pincérnők stb.) 77 . Valamennyi, itt felsorolt kategóriába tartozó nő orvosrendőri felügyelet alatt állt és természetesen a helyi rendőrségen nyilvántartást vezettek róla. Akik nem főfoglalkozásként folytattak üzletszerű kéjelgést, - tehát a harmadik kategória - azok adatait elvileg titkosan kezelték, így könnyebben tudtak alkalom adtán visszailleszkedni a „tisztes polgári" életbe. A kéjnőnek állók majdnem 50 százaléka első öt évük alatt kilépett a felügyelet alól, de nagyvárosokban sokan évtizedekig, néhányan egész idős korukig is a rendőrségnél vezetett nyilvántartásokban szerepeltek, mint aktív prostituáltak. 78 A felsorolt városok között jogállásánál fogva Somogyból természetesen csak a megyeszékhely szerepelhetett. Kaposvár az ország azon kevés - mindössze 19 - váro75 SML Kaposvár polgármesteri i. 16.144/1918. 76 Schreiber i. m. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy Schreiber könyvének azt a példányát használtuk - mivel Kaposváron nem sikerült belőle egyetlen példányt sem fellelnünk - mely eredetileg a fentebb is említett dr. Ullmann Antal kaposvári orvosé volt, és jelenleg a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Levéltár és Könyvtárban található. 77 Schreiber i. m. 98. oldalán utóbbiak „Igazolványos kéjnők" megnevezéssel szerepelnek. Nem tévesztendők össze a bárcás kéjnőkkel! 78 Schreiber i. m. 103. p.
