Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében

tetessél fenyegette az elkövetőt. Ha valaki külföldre szállítja az ott prostitúciót folytató nőt, akkor öt évig terjedhető fegyházzal és ötezer korona mellékbüntetéssel kellett számolnia, míg visszaesőként ugyanezért tíz év fegyház és nyolcezer korona pénzbüntetést kockáztatott. A nő korára és erkölcsiségére tekintet nélkül bűntettet követett el a tettes, ha a kerítést: . 1. csalárdsággal, erőszakkal vagy fenyegetéssel követte el; 2. a cselekményt hozzátartozója (Btk. 78. §) nevelés, tanítás vagy felügyelet végett rábízott vagy neki alárendelt nő ellen követte el; 3. a nőt külföldre szállította vagy szállíttatta; 4. a kerítéssel üzletszerüleg foglalkozott, vagy kerítés miatt már egyszer tíz éven belül büntetve volt. Vétségnek számított, ha „valaki valamely tisztességes nőt házasságon kívüli nemi közösülés vagy fajtalanság czéljára önérdekből más részére megszerez vagy megszerezni törekszik, ha a nő életének huszadik évét még be nem töltötte, vagy „valamely tisztességes nőt szándékosan reábír, hogy [...] bordélyházba vagy hasonló üzletbe lépjen. A kísérlet [is] büntetendő". Ugyanez „bűntett, ha a sértett életének huszadik évét még nem töltötte be".

61 A politikai akarat 1908-ban is gyenge volt ahhoz, hogy a legalizált prostitúciót megszűntesse, pedig felmerült ez a lehetőség is. „Az erkölcsi elvek szigorú érvényesítése azt követelné, hogy mindenkit büntessenek, a ki egy nő erkölcsi bukásához szándékosan vagy gondatlanságból segédkezet nyújt; s különösen azt kívánná, hogy a női test üzérkedés tárgya semmi körülmények közt ne lehessen; ily messze azonban a javaslat nem megy el. Az erkölcs követelményeihez a maguk egészében büntetőjogi szankczió fűzni nem lehet, mert a nemi szenvedélyek erejével és a társadalmi szokásokkal a törvényhozónak számolnia kell. "

68 Az államok nemzetközi szinten is mind szervezettebben próbáltak fellépni a prostitúcióval kapcsolatos migráció ellen. Párizsban 1902-ben sikerült egy nemzetközi értekezletet tető alá hozni, melynek eredményeként 1904-ben tizenegy nyugat- és észak-európai állam, valamint Oroszország képviselői megállapodást kötöttek, hogy országaikban a törvények erejével is gátolni igyekeznek a leánykereskedelmet és kölcsönösen segítik egymást az ilyen esetek felderítésében. Továbbá „a kormányok kötelezik magukat, hogy a bűnös üzelmek áldozatait, ha ezek anyagi eszközökben szűkölködnek, a törvény korlátain belül és a mennyire csak lehet, rábízzák ideiglenesen és esetleg hazaszállittatásuk czéljából nyilvános vagy magános jótékonysági intézetek vagy kellő garanciát nyújtó magánegyének gondjaira". Magyarország 1910ben csatlakozott az abban évben megújított egyezményhez, és hazánkban 1912-ben becikkelyezésre is került ez a nemzetközi jogsegély-megállapodás. A magyar hatóságok sokat vártak ettől a nemzetközi egyezménytől, mivel az ezt aláíró kormányok a hatékonyság növelése érdekében kötelezettséget vállaltak központosított, leánykereskedést feltáró szervek létrehozására.

69 67 Magyar törvénytár 1908. 878-882. p. Az 1908. évi XXXVI. tc. a büntetó'törvénykönyvek kiegészítéséről. 68 Uo. 878. p. 69 Magyar törvénytár 1912. 542-549. p. Az 1912. évi XLIX. tc. a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban létrejött nemzetközi megállapodás és egyes hozzátartozó okiratok beczikkelyezése tárgyában.