Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében

dolgozhat a városban, de számuk nem lehetett jelentős. Létszámukat részben valószínűleg a rendőrség „türelmi szintje" és a titkos kéjnők piaclefedő kapacitása szabta meg. 1915ben hivatalosan 7 magánkéjnőt és 5 mellékkeresetként kéjelgőt tartottak nyilván Kaposváron. A kicsit is vagyonosabb közönség az évtizedek óta fennálló két bordély látogatta, melyekben 1915-ben összesen 18-an álltak a betérők rendelkezésére.

56 Az 1914-es Somogy vármegyei kéjelgési szabályrendelet A prostitúció legális, vagy a hatóságok által ellenőrizhető formái a megyeszékhelyen megszaporodtak és külön elbírálás alá estek, de a megye többi területén ezt, a kor embereinek igényeihez alkalmazkodó változást nem szentesítette az 1914-ben megújított megyei prostitúciós statútum. Azért beszélhetünk csak megújításról, mert az 1882. évi kéjelgési szabályrendelettől tartalmilag alig tért el.

57 1913 júliusában a belügyminiszter körrendeletet adott ki melyben jelzik, hogy kormányhatósági szabályozást lát szükségesnek a bordélyügy rendezésére, de addig is, amíg ez elkészül a törvényhatóságok a saját hatáskörükben igazítsák rendeleteiket „a modern kor igényeihez". Ezért a somogyi alispán 1913-ban körlevélben fordult a vármegyékhez, hogy küldjék meg a saját prostitúciós szabályrendeleteiket.

58 29 meg is érkezett, de mivel ezek jórészt ugyanannak az 1867-es, Pest szabad királyi város által kiadott első magyarországi statútumnak voltak az adaptációi, mint az eddig hatályban lévő somogyi, így ezeket alig tudták felhasználni az új összeállításához. A fő eltérés az volt, hogy az új rendelkezés hatálya Kaposvár területére nem terjedt ki (42. §), mivel ennek ekkor már önálló szabályozása volt. Az időközben megjelentjogszabályok változások jobban védték a fiatalabb nőket, így 17-ről 20-ra emelték fel a bordélyházban alkalmazható kéjnők életkorának alsó határát (13. §). A prostitúciót továbbra is csak bordélyházban tűrték el a hatóságok (1. §).

59 Leánykereskedelem „...egy 20 év alatti leány szülei nélkül külföldre való utazásánál mindig a leány kereskedés gyanúja forog fenn annál is inkább, mert a mi vidékünkbeli leányokat gyermek kertésznőknek és nyelvmestereknek külföldre vinni nem szokták;... "

60 A kéjelgésből élők elemi érdeke, hogy fenntartsák, vagy fokozzák a prostitúciós szolgáltatásokat igénybe vevők érdeklődését. Ennek egyik legkézenfekvőbb és legolcsóbb módja újabb nők bevonása az „üzletbe". Különféle „szakmai kereskedelem" 56 Schreiber i. m. 100. p. Az 1915-ös adatokat részletesebben lásd a továbbiakban. 57 Elfogadtatott Somogy vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1914. május 4-i közgyűlésén a 265/34661914. közgyűlési számon. Kihirdettetett SHL-nak 1914. évi 20. számában a 407-411. oldalakon. 58 SML alispáni i. 25.150/1921. 59 SHL, 1914. 20. sz. 407-411. p. 60 SML alispáni i. 2122/1901. Részlet a Csurgói járás fó'szolgabírájának leveléből, melyet az alispán leánykereskedést kérdő körlevelére válaszolt.