Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, 1875-1890

közül azonban egyik sem volt előzetesen bejelentve. Indítványozza, hogy a gyűlés mindkét indítvány felett térjen napirendre. Tallián főispán kijelenti, hogy Matolcsy indítványához nem járul hozzá, Makfalvayéhoz azonban, a mely elismerést fejez ki a tisztikar iránt, igen. Azonban a két indítvány természetére nézve igen eltérő s igy együttesen szavazásra nem bocsátható. A tisztikar működését illetőleg kijelenti, hogy a megye tisztikarának ugy a múltban, mint a jelenben kifejtett tevékenysége szerinte csak elismerésre érdemes. A midőn Szalay Károly emelkedett fel szólásra, láthatólag előleges megállapodás szerint az egész kormánypárt szűnni nem akaró „eláll!" kiáltásokban tört ki. Alig tudott a főispán egy pillanatra csendet csinálni. A csend nem tartott oly sokáig, hogy Szalay csak mondatot is be tudott volna fejezni. A berendelt hivatalos szavazatok ily terrorizmusának láttára számosan indignálódva hagyták el a gyűlés termét. Szalay Károly minden szava után fölhangzott a zaj, ugy hogy a szónok végre ingerülten fölkiáltott: ,$erendelt elállók." Erre a főispán a szónok ellen fordult, visszautasítva vádját. Végre Szalay nagy nehezen szóhoz jutott, bár beszédét tovább is folytonos „Elállj!" kiáltások szakították félbe. Elmondja, hogy a főispán levele őt is sérti. Fölkéri Tallián Bélát, nyilatkozzék, mint nemes emberhez illik, igazán és őszintén, ő irt-e azt a levelet vagy sem? Tallián főispán kijelenti, hogy ő itt nem magán ember, hanem főispán. Mint magán ember itt nem felelhet, a lakásán azonban szívesen megteszi, ha kívánják. Az állítólagos levélről, mert az bizalmas természetű, (Közbekiáltás: Hivatalos száma van a levélnek!) felelősséggel nem tartozik, s nem is felel. A kérdés most már a bűnfenyitő vizsgálat tárgya. Körmendy Sándor is alig juthat szóhoz. Azt mondja, hogy a levél nem „állitólagos" levél, ha-[nem?] valóban létezik. Tallián főispán a használt kifejezésekért Körmendyt rendre utasítja, mire Körmendy roppant nagy zajban jelenti ki, hogy a levél reá és a függetlenségi pártra sértő. Tallián ezt az állítást is visszautasítja pártjának éljenzései közt. Az elnöklő főispán végre szavazásra bocsátja Matolcsy indítványát. Szalay újra szólni akart, de nem engedték. Makfalvay indítványa nagy többséggel elfogadtatott. A főjegyző bejelenti Ujváry kaposvári plébános inditváynát, mely bizalmi szavazatot indítványoz a főispánnak, ki elhagyván az elnöki széket, azt Csépán alispán foglalta el. Az indítvány azt kívánja, hogy a megye tekintettel a főispánnak a megye közérdekében kifejtett tevékenységére, jellemszilárdságára, munkásságára és közszeretetre, az ellenzék támadásáért fejezze ki bizalmát a főispán iránt. Ujváry indkolja ez indítványt. Azt mondja, hogy az ellenzék Tallián érdemeivel szemben a másik serpenyőbe csak lopott levelet tud tenni. (Közbekiáltás: Igaz levél-e vagy sem? - ez a kérdés!) Szalay Károlyt a tömeg ismételve megakadályozza a szólásban. Erre az erőszakoskodásra újra számosan hagyják el a gyűlést. Végre perczek múlva, a mikor a kiáltozok az „eláll"-ba belerekedtek, nagy nehezen szóhoz jut. A levél alkotmánysértés, - igy szól - ilyesmi Európában még nem fordult elő. (Eláll! Eláll! Éljen a főispán! Nagy zaj.) Az elnök szava nem hallszik. Szalay végül kijelenti, hogy a főispán iránt bizalommal nem viseltetik.