Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, 1875-1890
feszült a megyei függetlenségi ellenzék és a kormánypárt hívei között. A Somogymegyei Haladó Párt néven alakult korábbi szervezkedést megpróbálták oly módon átalakítani, hogy alkalmas legyen a nagy- és középbirtokos rétegek érdekeinek egységesebb képviseletére a megyei életben. 69 Csépán Antal alispán több mint félévszázados közhivatali szolgálat után visszavonult s a Haladópárt vezérkarának az előkészítő tevékenysége nyomán Tallián Gyulát választották meg alispánnak 1889 decemberében. 70 A nagypolitikai viták kiéleződése többeket is visszavonulásra késztetett, így Széchényi Pált is, aki előbb miniszteri posztjáról mondott le 1889 áprilisában, majd a kaposvári kerület képviselői mandátumáról ugyanezen év augusztusában. A Somogy szerkesztője úgy vélekedett, hogy a kormánypárt a nagy többsége birtokában és elkerülendő a helyi politikai küzdelmek kiéleződését, nem fog jelöltet állítani. Azt a reményét is kifejezésre juttatta, hogy az ellenzék olyan személyt indít, aki 1848 hiteles eszméit fogja képviselni. A lap szerkesztőjének az álláspontját, illetőleg az „elvárását" egyfelől abban az összefüggésben értékelhetjük, hogy a kormánypárti tábor szerint a kiegyezési irányvonal volt a 48-as eszmék és nemzeti célok fokozatos megvalósításának egyetlen reálpolitikai útja, amelyhez illeszkednie kellene az ellenzéknek is véleményük szerint. Másfelől lényeges körülmény volt az is, hogy 1848 és Kossuth kultusza ezekben az években már a Szabadelvű Párt híveit is egyre inkább meghódította. A jelöltállítás elmaradását valójában azzal magyarázhatjuk, hogy aktuálisan nem volt olyan kormánypárti személy, aki eséllyel indult volna harcba a mandátumért. A vázolt politikai közeledés folyamatába illeszthető tehát az a tény, hogy Kapotsfy Jenő ügyvédet, a függetlenségiek egyik vezetőjét ellenjelölt nélkül, egyhangúan választották a kaposvári kerület képviselőjének 1889. szeptember elején. 71 Az országos politikát a közös hadsereg ügyében kiéleződő „véderővita" uralta el, s a válságos helyzetben egyre többen kívánták Tisza Kálmán távozását, aki az állampolgársági törvény módosításának, tehát egy nem középponti jelentőségű kérdés vitájában lemondott miniszterelnöki tisztéről 1890. március 8-án, amit az uralkodó azonnal elfogadott. 72 Tisza távozása feltehetően meggyorsította a megyei politikai erők közeledését s a megyében a korábbinál is szélesebb körű összefogás lehetősége körvonalazódott. A kormánypárti és az ellenzéki vezetők 1890. február 2-án megállapodtak arról, hogy egyesült megyei pártot alakítanak. Az április végéig tartó előké69 Uc, 1888. febr. 7. 70 Uo., 1889. okt. 15., dec. 17. és SML, IV.B. 402. Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai 1871-1944., B./ Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1889. dec. 16-17. 71 Somogy, 1889. aug. 13., szept. 3. 72 A törvénymódosítás összefüggött Kossuth Lajos magyar állampolgárságának a kérdésével, ugyanis az 1879:L. tc. 31. §-a értelmében minden olyan személy elvesztette magyar állampolgárságát aki 10 évet meghaladóan tartózkodott külföldön és nem kérelmezte magyar képviseletnél tartózkodása meghosszabbítását. Kossuth természetesen, mert sohasem ismerte el törvényesnek Ferenc József államfőségét, nem volt hajlandó erre. Tisza, engedve a közhangulatnak, hajlandó volt olyan módosítás beterjesztésére, amely lehetővé tette volna Kossuth állampolgárságát, viszont a kormánypártiak többsége félt az uralkodóval való konfliktustól. Ugyanakkor közülük egyre többen Tisza személyében látták az egyre válságosabb helyzet megoldásának és a kormányzati hatalom stabilizálásának akadályát. Tisza kisebbségben maradt a törvénymódosítás kormányon belüli vitájában, miközben annak elfogadásához kötötte a nyilvánosság előtt is hivatalban maradását.
