Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, 1875-1890

domású volt, hogy a megyében ilyenek a politikai viszonyok. A következő napon már kárhoztatták a belügyminisztériumot hallgatása miatt s megírták, hogy a somogyi főispáni hivatalban maga Széchényi Aladár képviselő, a miniszter fia nyomoztat az indiszkréció elkövetője után. A lap ugyanakkor - a kiegyezés pártiság, a nemzeti liberalizmus elvi álláspontjáról - úgy értékelt a helyzetet, hogy a kormánypárt hibái következtében Somogyban ismét felvirradni látszik a konzervatív és reakcionárius erők, a Somssichok (!) és Szalayak napja. A képviselőház október 5-i ülésén

64 előbb Szalay Imre interpellált a belügyminiszterhez, majd hozzá csatlakozva Eötvös Károly szólt általánosságban a kormánypárt elítélendő politikai módszereiről. Hozzászólásának élét kényszerűen tompította az a tény, hogy ahhoz a bíráló bizottsághoz utalták ki az ügyet megvizsgálásra, amelynek ő is tagja volt, tehát nem tűnhetett eleve elfogultnak. Szalay természetesen vitatta a belügyminiszter határozatát és a főispán állításait, egyben kifejtette, hogy talán azért kellett távoznia Jankovich László volt főispánnak, mert nem volt hajlandó ily módon korteskedni a kormány mellett. Az ellenzéki és a vicclapok mellett a Pesti Hírlap is szentelt egy humoreszket az ügynek, amelynek mondandója az volt, hogy az egész országban ilyenek a politikai viszonyok és módszerek, ezért csak kisebb fajta izgalmat váltott ki ez az ügy. Az ügy országos „lecsengése" előtt tartott ülést Somogy Megye Törvényhatósági Bizottsága (megyegyűlése), amelyen izgatott jelenetekre került sor az alispáni évnegyedes jelentés ismertetése után.

65 Ellenzéki képviselők kérdőre vonták a főispánt, bizalmi szavazást kérve a személyéről, továbbá vizsgálatot kezdeményeztek, részben azért, mert állításuk szerint a hivatalnokok félretájékoztatták a főispánt a választókerületekben történt események kapcsán, részben a kaposvári választás során elkövetett vétségekre hivatkozva. A kormánypárti tábor alaposan felkészült mind a jelenlétet, mind a módszereket tekintve. Az újabb ellenzéki szónok beszédét nem hagyták elmondani, majd a főispán kijelentette, hogy hivatali minőségében nem köteles egy bizalmas természetű magánlevél valódiságáról nyilatkozni, de ezt szívesen megteszi magánlakosztályában. Ezután egy kormánypárti képviselő javasolta a bizalmi szavazás elrendelését, amelyen óriási többséget kapott Tallián Béla. Kiderült tehát, hogy az ellenzék megosztott és jóval kevésbé szervezett erő, mint a kormánypárti tábor. Ez a tény két további esemény során is manifesztálódott. A Közigazgatási Bizottság ellenzéki tagjainak csak egy része mondott le a levél elleni tiltakozása kifejezéseként, miközben Somogymegyei Haladó Párt néven olyan politikai szervezkedésre került sor kormánypártiak vezetésével, amelyben több volt ellenzéki személyiség is részt vett. A Somogy szerkesztőségi cikkeiben ismételten foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a megyei közéletet zavarja a politikai pártok küzdelme, s helyette igazából „ a megyei közügyek pártjára" lenne szükség a megye békéje és fejlődése érdekében.

66 A megyegyűlés előestéjén, október 10-én tartották meg az új pártalakulást előkészítő értekezletet. 64 Az 1887. évi szept. hó 26-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. I. kötet. (Szerk.: P. Szathmáry Károly.) Bp., 1887., Pesti Könyvnyomda Részvény-társaság, Pesti Hírlap, 1887. okt. 6. 65 A gyűlésről részletesen tudósított a Somogy vármegye az okt. 14-i, valamint a Somogy az okt. 11-én megjelent számában. 66 Az 1887. szeptember 27-i szám Kaposvár c. szerkesztőségi (szignó nélküli) cikk szerzője fogalmazott ilyen módon.