Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, 1875-1890

képviselőjelölt választási jegyzőkönyvi példányát hitelesítették aláírásukkal Körmendy bizalmi férfijai. Az tény, hogy a szavazási lajstromokon csak a szavazóküldöttség elnökének és jegyzőjének aláírásai olvashatók. A választási elnökség jegyzőkönyvének levéltári példánya hiányzik, akárcsak a belügyminisztériumi iratanyagból. Megjegyzendő, hogy a választási törvény megalkotása során kilátásba helyezték: a Kúria (legfőbb bírói szerv) döntőbírói szerepének (a 89. §. ezt nevezte meg!) jogi szabályozása nyomán ott fogják elbírálni a vitatott mandátumok sorsát. A kaposvári mandátum botránya az országgyűlés alakuló ülése idején vált igazán országossá, ugyanis az Egyetértés szerkesztősége október 4-én publikált egy bizalmas jelzésű levelet, amelyet állítólag Tallián Béla főispán írt a belügyminiszternek még június 21-én, ismertetendő a kaposvári választás ügyében történteket. A levelet azután több országos lap is átvette, és számos vezércikk, valamint egyéb írás foglalkozott a somogyi főispán levele kapcsán a választási törvénytelenségekkel, visszaélésekkel. A levél írója, miután elismerte azt, hogy a szavazási lajstromot hanyagul és pontatlanul vezették, nagyon határozottan érvelt annak érdekében, hogy miért nem szabad érvényteleníteni a választási eredményt. A 48-as ellenzéket illető szokásos vádak - terrorizmus, szélsőséges agitáció, mely a „kommunizmus és sociálismus hydrafejét" segített felemelni - hangoztatásán túl olvashatjuk, hogy ezáltal veszélybe kerülne az a kedvező politikai állapot, ami a megyében kialakult a választási eredmények nyomán. Az új választás megrendezése ellen érvelve, nem akármilyen állítás és önbeismerés olvasható a levélben: „Ily körülmények között e kerületet új választásnak kitenni lehetetlen akkor, midőn a kaposvári választás az egyesült 48-as és mérsékelt ellenzékieknek 15.000 forintjába, nekünk pedig háromszor annyiba került. " A dokumentum hitelességét sokan vitatták, ám késett az azonnali kormányzati cáfolat is. A megyei levéltárban fellehető 34/1887. számú bizalmas főispáni ügyirat tartalmazza a választás napján történtekkel kapcsolatos távirati jelentéseket, valamint a Szabadelvű Párt Végrehajtó Bizottsága és a főispán közötti, fentebb már hivatkozott levélváltást az üggyel kapcsolatban. A publikált levél nem lelhető fel, de ez nem jelenti, hogy nem emelték-e ki akkor vagy később valamilyen céllal az iratcsomóból, ugyanis az ügyiratot pl. sok más történeti jelentőségű megyei irattal egyetemben, kiemelték az egykori Munkásmozgalmi Intézet illetékesei, és az csak évek múltán került vissza eredeti őrzési helyére. A Belügyminisztérium 1887. évi elnöki bizalmas anyagában

62 semmilyen irat vagy adat nem lelhető fel az üggyel kapcsolatban. Az ellenzéki lapok, így a Somogyvármegye is, törvénytelen és alkotmányellenes magatartással vádolta a főispánt és az ügyben késlekedve nyilatkozó belügyminisztert is. A pártpolitikai viták ügyében korrektnek tekinthető Pesti Hírlap első vezércikkében

63 helytelenítette a levél publikálását s legfeljebb ügyetlennek, óvatlannak minősítette annak íróját és címzettjét. Az újság álláspontja szerint Somogyról köztu62 Magyar Országos Levéltár, Belügyminisztériumi Levéltár anyaga, 1867-1945. K. 148. Elnöki iratok, 115. cs. 1887. III. és III.A. tétel., K. 149. Reservált iratok, 8. cs. 1887. 63 Pesti Hírlap, 1887. okt. 5. Misztifikáció vagy indiscrétió c. szerkesztőségi cikk. A lap egyúttal leközölte az állítólagos levelet is. A másnapi számban is részletesen tudósított az újság a levélügy fejleményeiről.