Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, 1875-1890

üzenet értékű eseménye volt a város leggazdagabb izraelita személyisége, Freystádtler Vilmos kastélyában tartott fogadás.

37 A választási mozgalom említett sajátos eseményei indokolják, hogy röviden foglalkozzunk a képviselő jelöléssel, a választási gyűlések szerepével. Az 1874. évi törvényi szabályozás értelmében minden szavazati jogú állampolgár jelölhetett képviselőket, még pedig a választási elnökhöz benyújtott írásos nyilatkozat formájában. A kampánygyűlések részben ezt a funkciót is teljesítették, de legalább két szempontból volt ennél is hangsúlyosabb szerepük a választási folyamatban. A gyűlések éppen úgy fórumai voltak a jelöltek és programjaik népszerűsítésének, támogatottságuk kifejezésének, mint az illető politikai csoport és tábora választásra való ráhangolásának, szavazási aktivitásának eszközei. A politikai ellenfél által meghirdetett gyűlés megzavarása, sőt az ellentétes táborba tartozók fizikai összecsapása korábban is gyakran előfordult. Az előbb említett jelenségek azonban nem igen fordultak elő, de legalább is a történeti forrásokban nem találtunk erre utaló adatokat. A lakosság valós vagy vélt sérelmeire, érzelmeinek felszítására alapozó antiszemita mozgalom vezetőinek taktikája mindenképpen új jelenség volt a választások somogyi történetében. A választási küzdelem heves volt tehát Somogyban is, de nem történtek olyan súlyos incidensek, atrocitások, mint pl. az erdélyi országrészen.

38 A politikai ellenfelek a szokásos módon értékelték a másik fél kampányának eseményeit. A Somogy egyfelől továbbra is határozottan elítélte az antiszemita propagandát, másfelől egy-két 48-as párti jelöltet szélsőséges, „communisticus" izgatással vádolt, akiknek viszont nem adott lehetőséget álláspontjuk kifejtésére. Az ilyen vádakat csak az országos ellenzéki lapokban, elsősorban az Egyetértés c. pártlapban cáfolhatták a somogyi jelöltek, amelynek megyei elterjedtségéről sajnos nem lelhetők fel adatok. A pártok végül is 15 egyéni jelöltet állítottak Somogyban. Ez alkalommal senki nem lépett fel pártonkívüli ellenzéki programmal. A kormánypárt megyei pozíciója hasonló vagy még rosszabb volt, mint a korábbi választások idején, ugyanis 4 (!) kerületben nem tudtak képviselőjelöltet indítani. A Szabadelvű Párt jelöltállításának érdekes momentuma volt az a tény is, hogy a kaposvári mandátum visszaszerzése érdekében itt indult Széchényi Pál miniszter, aki már a harmadik ciklusát töltötte, mint a marcali kerület képviselője. A Negyvennyolcas Függetlenségi Párt jelöltállítását és esélyeit az antiszemiták fellépése, még pontosabban az a körülmény befolyásolta kedvezőtlenül, hogy az egyik közismert vezetője, Szalay Károly lett az Antiszemita Párt somogyi képviselőjelöltje, í 11. a testvére, Szalay Imre és Gruber János ügyvéd antiszemita programmal, bár hangsúlyozottan függetlenségi jelöltként léptek fel. A párt megfogyatkozott tábora nem is tudott velük szemben jelölteket állítani a Csurgói, a Lengyeltóti és a Szilli választókerületben. A Mérsékelt Ellenzék meggyengült somogyi pozícióját tükrözte az a tény, hogy mindössze egy, ráadásul zalai illetőségű jelölt indult a párt programjával, igaz, hogy a lakhelyével szomszédos marcali kerületben, 37 A zsidó földbérlő apja, Freystádtler Antal 1861-ben vette bérbe a kaposvári hg. Esterházy-uradalmat s ő maga, majd a fia egyik fő támogatója volt a Szabadelvű Pártnak. 38 Az országos lapok tudósításai szerint pl. Kolozsváron, Mindszenten halálos áldozatokicai járó összecsapások és csendőrsortüzek jegyébe zajlott a választási harc.