Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)

ni. A legnagyobb földtulajdonosok között egyre jelentősebb helyet foglaltak már el az intézmények, 1925-ben például a 20 legnagyobb birtok között 11 egyházi jellegű ura­dalom volt Magyarországon. A gazdasági nehézségek miatt számos magyarországi nagybirtokot részben vagy teljesen el kellett adni, az 1919 utáni pár év alatt lényeges birtokforgalmat lehet regisztrálni az ország számos pontján. Az 1920-1938 közti korszakban a magyar uradalmi rendszer kifejezetten rossz gazdasági és politikai körülmények között működött. A nagybirtokok területe már csak az ország 1/3-ára terjedt ki, ugyanakkor gazdasági jelentőségük csökkenő tendenciát mutatott. A világgazdasági változások sem kedveztek a magyar mezőgazdaságnak. Az agrárárak a húszas évek elején mutattak ugyan valami kis élénkülést, ám a húszas évek második felében már világgazdasági szinten olyan mennyiségű eladhatatlan termék­készlet halmozódott fel, hogy az tartós árdepresszióhoz vezetett. Igen rossz volt a mezőgazdaság ár- és költségrendszere, a makrogazdaságilag kialakult arányok ked­vezőtlen helyzetbe hozták az agrárszférát. Ráadásul itthon a kormányzat sem támogat­ta a mezőgazdasági árutermelést, helyette inkább az egyoldalú gazdaságszerkezet meg­változtatásának politikáját, tehát az ipar fejlesztését szubveniálta különböző eszkö­zökkel. A nagybirtokok számára egyetlen járható út maradt: tőkeinvesztícióval, tech­nikai átalakítással, termékszerkezet-váltással válaszolni, ám ezeket az ambíciókat, pró­bálkozásokat egyrészt az alacsony tőkeigényességű gazdálkodás, a hitelhiány, vala­mint az 1930-as évektől bennünket is elérő nagy válság megakadályozta. Kiutat az 1930-as évek közepén élénkülő agrárárak, valamint a német piac megnyílása mutatha­tott, ám ez továbbra is csak korlátozott termékelhelyezést biztosíthatott, s politikailag is zsákutcás megoldást jelenthetett. A két világháború közötti időszakban folytatódott az uradalmi tulajdonosok más ágazatok felé való orientálódása. Egyre több gazdasági pozícióban találunk ebben a kor­szakban már nagybirtokosokat, középbirtokosokat. Fordítva is működött a folyamat: iparosok, kereskedők, pénzügyi területen mozgó üzletemberek is jelentős földtulajdono­kat alakítottak ki, s megerősödött a bérletek képződésének tendenciája is. Ugyanakkor az agrártermelékenység a kisbirtokokon alig változott, s a jelentős létszámnövekedés egyre nehezebben tolerálható agrárnincstelenséget hozott magával a harmincas évekre. Gömbös kormányzata próbálkozott egy földreformmal, lett is részleges eredménye, mégis a munkanélküliség egyre nyomasztóbbá vált vidéken. A harmincas évek vége felé meg­induló háborús konjunktúra ugyan az ipari beruházások munkerő-igényének megjelené­sével látványosan csökkentette ennek nagyságát, mégis a köztudatban az uradalom, a nagybirtok a társadalmi igazságtalanság kirívó példája maradt. A második világháború nyomora, tömeges nélkülözése után a demokratikus berendezkedést hirdető pártok mind­egyike a gondok megoldásaképpen a nagybirtokrendszer átalakítását, felosztását hirdet­te meg. 1945-46 során végrehajtották a földreformot, amivel természetesen nemcsak a nagybirtokot szüntették meg, hanem a mezőgazdasági nagyüzemet is likvidálták. Ennek következménye azonban tragikus lett. Egyrészt ugyan földhöz juttattak mintegy 670 000 családot, másrészt azonban megszüntették azt az egyetlen magyarországi üzemtípust, amely addig évszázadokon keresztül - szinte kizárólagosan - a külkereskedelem legfon­tosabb ágazata volt, s amely szinte egyedüli devizakitermelőként funkcionált, ugyanak­kor ellátta termékkel a hazai belső piacokat is. A nagyüzemek szétbombázásából fakadó

Next

/
Thumbnails
Contents