Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Tilkovszky Lóránt: A budapesti SUEVIA vándorcsoportjainak jelentései a magyarországi németség helyzetéről 1934 nyarán

nyelvüket, öntudatukat, viseletüket és szokásaikat, illetve hol és milyen mértékben magyarosodtak el, és milyen tényezők hatására. Keresték, hol és milyen módon lehetne öntudatra ébreszteni, német népiségükben megerősíteni őket. Ehhez már előzetesen alapos képzést kaptak a német népi kultúra (népdal, népi játékok, népviselet stb.) ismeretéből, s elsajátították annak módszerét, hogyan lehet felfedeztetni, újra megszerettetni és megbecsültetni azokkal is a népi értékeket, akiknél azok már többé-kevésbé veszendőbe mentek. Az 1934 nyarán tett „vándorlás" öt - egyenként 3-6 tagú - csoportban történt. Június 28-án indult egy csoport a „Schwäbische Türkei"-be, Tolna és Baranya megyei német helységeket látogatva meg. Július 1-én kezdte meg útját egy másik csoport, amely Bács-Bodrog vármegyei német falvakat keresett fel, de néhány Baranya megyeit is. A július 28-án útra kelt csoport csupa Tolna megyei helységben járt. A Somogy megyei német falvakat sorra vevő vándorcsoport indulásának időpontját nem ismerjük, de azt igen, hogy közel négy héten át folytatta munkáját. A Vértes és Bakony vidékére (Komárom, Fejér, Veszprém megyékbe) indult csoport vándorlásának sem tudjuk idejét. De minden esetben nyári, szünidei vándorlásokról volt szó, a nagy aratási munkák idején, ami bár okozott nehézségeket, egyáltalán nem hiúsította meg az összesen 125 falura kiterjedt vállalkozás sikerét. Amikor az egyes vándorcsoportok vezetői által készített utijelentéseket 1934 októberében a budapesti német követségen keresztül megküldték Berlinbe, egy ezek mellett kísérőlevélként szereplő jelentés a külföldi németség körében folyó ifjúsági munka keretébe tartozó igen érdemleges magyarországi eredményként számol be a hazai német egyetemi és főiskolai hallgatók falu felé fordulásáról, amely amellett, hogy saját maguk számára milyen élményekben gazdag nevelőerőt jelent, egyben kijelöli a német parasztság közt végzendő munka helyes irányát, s tényfeltáró, helyzetmegállapító anyagával igen hasznos alapot is ad ehhez. A vándorcsoportok - mint jelentéseikből kitűnik - helyenként biztató, sőt mintaszerű, többnyire azonban meglehetősen szomorú helyzetet találtak. A temetőkben németek ugyan a sírfeliratok, de az utcán már kevés a német szó, a gyermekek már nem nagyon értik az öregek beszédét. A német irodalmi nyelv ismeretének általános hiánya összefügg azzal, hogy nincsenek, vagy alig vannak a falvakban német olvasmányok. Ha vannak újságolvasók, azok magyar lapokat olvasnak. Az már igen örvendetes jelenség, ha helyenként előfizetői vannak a bleyeri Sonntagsblattnak, de nem hallgatható el, hogy a vele ellenséges Neues Politisches Volksblatt is feltűnik. Van, ahol a lakosság anyagi helyzete is gátja - anyanyelven is, de általában is - a kulturálódásnak, a fő probléma azonban a helyi hatóságok, a helyi értelmiség - különösen a jegyző, a pap, a tanító - magatartása, akik - sok esetben német származásuk ellenére is „magyaron"-ok, akik magyarérzelműek és a magyarosítást szolgálják. A német lakosság az idők folyamán sokhelyütt meglehetősen egykedvűvé, közönyössé, megfélemedetté vált. A Magyarországi Német Népművelődési Egyesület tevékenysége iránt nem érdeklődnek, helyenként még hírét sem hallották. Egyes falvakban példásan működő helyi csoportjai vannak, kitűnő, agilis emberekkel, másutt viszont panganak, felbomlóban vannak. Az iskola és a templom a legtöbb helyen a magyarosítás eszközévé vált. A falusi népiskolák egynémelyikében van csak tisztán anyanyelvű (A-típusú) oktatás, természetesen a magyar nyelv kötelező tantárgyként tanításával - a szülők többsége