Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban
csatákat megelőző mérlegelése és befolyásolása. E lélektani szabályozás azonban nem csupán a vitézek harcra való motiválását, harci kedvének felkeltését, hanem egyes esetekben a túlzott, és a fennálló harci helyzetet, valamint az ellenfél erejét figyelembe véve, a csata, a háború kimenetelét károsan befolyásoló lelkesedés korlátok közé szorítását, valamint a hadműveleteknek a katonák soraiban uralkodó hangulatnak megfelelő megváltoztatását jelenti. Zrínyi - ismerve a hadseregben eluralkodó zűrzavarral járó veszélyeket, a rend és a szervezettség szerepét a katonák félelmének leküzdésében, valamint a hadvezetés, az irányítás megkönnyítésében - rendkívül fontosnak tartotta a „ disciplina" 34 -t és az „obedienta " 3S -t, azaz a fegyelmet és az engedelmességet a hadviselés terén. Ennek megfelelően a „hadnagyok" legfontosabb feladatai közé sorolta a fegyelem és a rend megtartását „a hadi dolgokban" Véleménye szerint ennek alapját a vezéri tekintély és a büntetés, mégpedig a jogos és kiérdemelt büntetés jelenti, amely nem kegyetlenség, kíméletlenség, hanem keménység, joggal elvárható szigor a vezér részéről, ugyanis mint vallotta: „nem kegyetlenség az, ki büntetés; kegyetlenség a bűnösöket nem büntetni, mert a jónak ártónak. " 37 A büntetéseknél fontos, hogy mindig mértékletességre törekedjen a kapitány. Kerülnie kell az engedékenységet, de a túlzott szigort is, „ne in odium suorum incurrat (nehogy övéinek gyűlöletét vonja magára)" ?* A mai ember számára meglehetősen idegenül hathat Zrínyi a Vitéz Hadnagy 28. centuriájában olvasható azon vélekedése, amely szerint „ahol nincs félelem, nincsen tisztesség"? 9 Ez esetben azonban nem szabad szó szerint értelmeznünk szavait, hiszen e ponton minden bizonnyal arra utalt, hogy a hadvezért tekintélyéből és szigorú igazságosságából fakadó tiszteletnek kell öveznie, nem pedig kíméletlen szigorból táplálkozó félelemnek. Ezt látszik igazolni azon kijelentése, amely szerint a jó kapitány „az gonoszokat bünteti, ugy az érdemeseket felmagasztalja és ajándékozza. Ilyenformán mind félelem és mind szeretet lészen körülötte. " 40 Mint ahogyan a fenti sorokból is kitűnik, Zrínyi legalább olyan fontosnak tartotta a harcokban kitűnő közvitézek dicséretét, jutalmazását, mint a „gonoszok" 4{ a rendet, a fegyelmet lázítók, a csatában fejvesztetten menekülő, és ezzel akár az egész sereget veszélybe sodró gyáván megfutamodók, azaz az általa mindenkor megtartandónak tekintett, a katonaerkölcs diktálta legalapvetőbb szabályokat semmibe vevők megbüntetését. Szükséges tehát, hogy a parancsnok a rászolgáló katonákat érdemeiknek megfelelően jutalmazza, ahogy Zrínyi fogalmazott: „a győzedelem után ...mutassa meg hadnagy, hogy nem háládatlan, hogy nem felejti el az érdemét kinek kinek". 42 A „vitézek' '-nek a csata, a harc utáni értékelésének, elmarasztalásának, de méginkább elismerésének szerepét - remek pedagógiai és pszichológiai érzékkel - a katonák hozzáállásának kedvező irányú megvál34 ZMHM 194. p. 35 ZMHM 176. p. 36 U.o. 37 ZMHM 171. p. 38 ZMHM 221. p. 39 ZMHM 232. p. 40 ZMHM 233. p. 41 U.o. 42 ZMHM 159. p.
