Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Tilcsik András: Az eszményi hadvezér alakja és a magyar honvédelem reformja Zrínyi Miklós prózai munkáiban

tenniakarása késztetett a „hadakozó tudomány"

2-ban való elmélyülésre - rendkívül fontosnak tartotta hogy, az általa az egységes és virágzó Magyarország megteremtéséhez vezető út első lépésének tekintett török elleni felszabadító háborúban a felállítandó állandó magyar hadsereget győzelemre vezetni képes nagy katonai vezető portréjának megrajzolásával követendő példát állítson Magyarország összes „hadnagya" közöttük saját maga - elé. Már az 1646-ban, tehát évekkel a tárgyalt művek elkészülte előtt befejezett Szigeti veszedelem is tartalmaz olyan elveket, amelyek egy olyan új típusú hadvezér tulajdonságaira és feladataira vonatkoznak, akinek alakjában szétválaszthatatlanul egybeforrott a korszerű hadtudomány és a török ellenes végvári harcok hősi szelleme. A szigetvári hős katonai szempontból történő jellemzése során világosan megmutatkozik, hogy Zrínyi mennyire tisztában volt a jó hadvezetés fontosságával és milyen nagy jelentőséget tulajdonított a hadvezér, vagy ahogyan ő maga gyakran nevezte a „kapitány", vagy „hadnagy" személyének. Néhány évvel később így írt erről a Vitéz Hadnagy egyik aphorismájában: „a seregek hasonlók az ember testéhez, melynek az őlelke a generális avagy kapitány, ha az elvesz közülük, a test holt lészen"? Ezen szemlélete kialakulásában - gyakorlati tapasztalatai mellett - természetesen szerepet játszott a korban uralkodó szellemi áramlatnak, az abszolutizmus eszméjének, valamint olvasmányainak hatása is. Az irodalmi hatásról szólva feltétlenül meg kell említeni a Zrínyi hazai elődjének tartott Magyari István nevét, akinek fohásza, hogy ismét legyenek olyan hadvezérek, akik „az elnyomorodott szegény magyar"* nemzet felemelkedéséért küzdenek, szintén arra inspirálta őt, hogy a hadvezetés szerepének fontosságát mindvégig szem előtt tartva, mind elméleti, mind gyakorlati téren a haza érdekeiért szálljon síkra. A Zrínyi által megfogalmazott elvek természetesen nem csupán néhány, a seregeket a legmagasabb szinten vezénylő stratégának szóltak. A végvári harcokban jelentős tapasztalattal rendelkező költő és hadvezér hadtudományi írói munkássága egyik legfontosabb céljának tekintette, hogy egy teljesen új szemléletet honosítson meg a végvidéki parancsnokok, a kisebb végvári csapattesteket vezető főtisztek körében. Töprengéseinek következtetéseit és tapasztalatait gyakran azonban olyan általános szinten fogalmazta meg, hogy hadművészeti megállapításainak egy része a hadvezetés minden szintjén érvényes tanulságokkal szolgálhat. A Zrínyi által eszményinek, a nemzet felemelkedése érdekében követendőnek tartott katonai vezető alakjának bemutatásakor mindenekelőtt a hadvezér szerepével, harctéri feladataival és a hadvezéri tekintély kérdésével kell foglalkoznunk. Zrínyi felfogása szerint a kapitány a „primum mobile (fő mozgató ereje) és lelke"

5 a seregnek. A vitéz hadnagy, a jó hadvezér egy rossz had élén is „sokat vihet véghez"

6 a háborúban, míg „a rossz, jó haddal semmit. "

7 A vezér személye, tehát - némi túlzással - jelentősebb befolyással van a csata, a háború kimenetelére, mint az általa 2 Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. 2. jav. kiad., bev. tan. írta.: Perjés Géza. Bp. 1976. (továbbiakban: ZMHM) 121. p. 3 ZMHM 190. p. 4 Klaniczay Tibor. Zrínyi Miklós. 2. átd. kiad., Bp. 1964. 390. p. 5 ZMHM 214. p. 6 U.o. 7 U.o.