Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

nem nyíltan feltárták elvtársaink előtt a való helyzetet. Ennek köszönhetjük, hogy semmi haj, semmi kellemetlen utóhatása a jugoszláv eseményeknek nálunk nem volt."

41 A végszó is optimista kicsengést kapott. Szőnyi szilárd meggyőződéseként közölte, hogy a jugoszláv párt végül vissza fog találni a helyes útra. Lehet, hogy ez kerülővel történik, de annál erősebb lesz újjászületése után. Erre a jugoszláv nép akarata a garancia. A beszámoló után az értekezlet egyéni hozzászólásokkal folytatódott. Összegzésük megállapította, hogy a felszólalók véleménye lényegileg megegyezik a felső vezetés határozatával. Ezután a párt szervezésének és a tagságnak a problémái kerültek szóba. Jugoszláviára - mint negatív viszonyítási pontra - többször is hivatkozott Szőnyi. Új szempontok nem merültek fel, mert a hivatkozások az ismertetett határozatra épültek. Szőnyi Tibor ismertetője tartalmilag a Tájékoztató Iroda határozatát képezte le, amelyet az MDP vezetősége is buzgón magáénak vallott. Rákosi volt az első, korábbi magatartását ellensúlyozandó, aki legegyértelműbben foglalt állást a szovjet vádak mellett. Ezt azonban nem érezhette elegendőnek, mert bandának nevezte Titóékat és javasolta, hogy a jugoszláviai magyarokat is használják fel a belgrádi vezetés megbuktatására.

42 Rákosi egyébként egy nappal Szőnyi kaposvári fellépése előtt, 1948. július 2-án beszélt a budapesti nagyaktíva résztvevői előtt a nemzetközi kommunista mozgalomban kirobbant vitáról. Beszédéből kitűnt, hogy az MKP Politikai Bizottsága már hónapokkal korábban állást foglalt a jugoszláv-kérdésben.

43 Az időbeliséggel kapcsolatban Szőnyi beszámolójában kettősség érhető tetten. A Tájékoztató Iroda határozatával kapcsolatban 3-4 hónapos előzetes tanácskozásról beszélt. Másrészt azt mondta, hogy a határozat a magyar pártot is váratlanul érte. Burkoltan beismerte tehát, hogy a párt tájékozatlan tömegeit beavatott kisebbség irányítja. A „Titobanda" meghatározással ellentétben pedig a „Tito elvtárs" kifejezést használta. Nem valószínű, hogy Szőnyi ekkora önállóságot nyilvánosan megengedhetett volna magának. Inkább konspirációs szándékról lehetett szó. Látszatkeltésről, miszerint a megtévedt elvtársak még visszatérhetnek. Lehetőségként ezt ki is mondta Szőnyi. A kaposvári propaganda azonban sokkal inkább az értekezleten megjelent somogyi elvtársaknak szólt, akik között - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - délszláv nevűek is akadtak, mint Ti tónak. Az is figyelemre méltó, hogy Szőnyi a magyarországi következményeket miként értelmezi. Vannak hibák, de a párt örömmel fogadja a bírálatot, képes okulni belőle. A vezetők időben munkához láttak, így maradandó károk nem adódtak. A reakció hiába munkálkodott. Nem sikerült kihasználnia a konfliktust. Szőnyi értékelése és a Tájékoztató Iroda bukaresti ülése között öt nap telt el. Ennyi idő elég volt a reakció támadásának visszaverésére? Jószerével még a „támadás" megkezdéséhez sem elegendő! Az a benyomásom, hogy Szőnyi a pártvezetés ellentmondásos helyzetét akarta elkendőzni. A Titóval ápolt korábbi jó viszony ellensúlyozására valamit tenni kellett. Rákosi Moszkva irányában a korábbi barátok harsány szidalmazásába kezdett. Szőnyi Somogyban a következmények bagatellizálására tett kísérletet: bár adódtak problémák, már nincs semmi baj. 41 Uo. 42 Székely: 9. p. 43 Zinner: XIV. és XXVII. p.