Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Szabó Bálint: Somogy megye felsőbb párfórumainak szerepe a szovjet-jugoszláv viszályban 1948 és 1951 között

tanítványának köszönhetően viszonya idő előtt megromolhat az angolszász hatalmakkal.

3 Másrészt Tito a tanultakat önállóan akarta alkalmazni. A segítséget elfogadta, gyakran még sürgette is, de nem kívánt a végrehajtó szerepére szorítkozni. Moszkva előtt így felrémlett egy eszmeileg függő, de szervezetileg nagyon is önálló kommunista párt képe. A túlzott buzgalomból adódó bonyodalmakat még el lehetett simítani, de az önállóság összeegyeztethetetlen volt Sztálin elképzeléseivel. A hadi helyzetből következően mégis keveset tehetett ellene. A háború végén is csak Jugoszlávia északkeleti részét érintették a szovjet hadsereg hadműveletei. Az ellentétek nem tűntek el a háborúval, Titó önálló kezdeményezései egyre markánsabbá váltak. A szovjet tanácsokkal ellentétben Jugoszláviát önálló ipari országgá kívánta fejleszteni. Nem lelkesedett a szovjetekkel köthető előnytelen szerződésekért, és a velük létrehozott vegyesvállalatokért sem. A tanítványok között pedig külpolitikai téren is első akart lenni: A Jugoszláviával szomszédos országok föderatív államszövetségbe tömörítését kezdeményezte. Az érdekszférák merev elhatárolódása után pedig továbbra is támogatta Markosz partizánjait. Ezzel - Moszkvát is veszélybe sodorva - konfrontálódott az Egyesült Államokkal, amely Angliát váltotta fel Görögországban.

4 Moszkva kezdetben türelmesnek mutatkozott. Engedményeket tett gazdasági téren. Úgy tűnt, a föderációs terveket maga is támogatja.

5 1947-ig Markosz a Kreml kegyeiből is részesült. A történtek ismeretében nem lehet kétségünk, hogy mindez nem volt több egyfajta, kivárásos politikánál. Amíg Moszkva a Marshall-terv jellegével nem jött tisztába, nem zárta ki az együttműködés lehetőségét az Egyesült Államokkal.

6 Addig még Magyarországon is óvatosan járt el, tudomásul vette például az 1945-ös választások eredményét. A sokkal lazábban függő Jugoszláviával szemben sem járhatott el másként. A nyugati hatalmakkal való végleges szembefordulás küszöbén, az érdekszférák merev elhatárolásakor sem tehetett mást. Előbb a szilárdan magáénak érzett országokban kellett levezényelni a fordulatot. Akkor a jugoszlávok megrendszabályozása felesleges terhet jelentett volna. Viszonylagos önállóságukat a fordulat első fázisában még kamatoztatni is lehetett. Erre példa a szklarszka porembai tanácskozáson a felelősség megosztása.

7 3 Uo. 26-47. p.; Jelavich, Barbara: A Balkán története. II. kötet 20. század. Bp., 1996. Osiris., 2000. (továbbiakban: Jelavich) 231-241., 250-253., 259-262. p.; Kogelfranz, Siegfried: Jalta öröksége. Az áldozatok és akik megúszták. Bp., 1990. AB-Beszélő Kft. (továbbiakban: Kogelfranz) 9.; 150-157. p.; Sokcsevics Dénes-Szilágyi Imre-Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Bp., Bereményi. [1994]. Bereményi Kiadó. 263-272. p. 4 Fejtő: 1/115-120. p.; Gyarmati György: Európa alkonya. A nemzetközi politika mozgásterének változása a második világháború után. Pécs, 1990. JPTE Történelmi Tanszéke., „B" Kollégium História Köre (továbbiakban: Gyarmati) 21. p.; Kogelfranz: 20., 162-163. p. 5 Fejtő: 1/143-147. p.; Székely: 6. p. 6 Fejtő: 1/128-135. p. Gyarmati: 10-11. p.; HORVÁTH Csaba. Magyarország 1944-től napjainkig. Pécs, 1995. Prezident 20-22., 50. p.; OKVÁTH Imre. Bástya a béke frontján. Magyar haderő és katonapolitika. Bp., 1998. Aquila K., 1945-1956. 20-22. p. 7 Fejtő. 1/138-140. p.; Székely: 7. p.