Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

A nyugat-magyarországi táborokból végrehajtott tömeges szökésekről 1940. január 26-án Barabás Emil altábornagy nevében táviratban értesítették a hadtestparancsnokságokat: „ Vett jelentések szerint a lengyel internáltak szökési kísérletei kezdenek újból elszaporodni. E mellett egyes lengyel tisztek azt merték hangoztatni, hogy a magyar hatóságok a szökéseket nem csak elnézik, de elő is segítik. Valamennyi gyűjtőtáborban kihirdetendő: Magyarország mint semleges állam, az internáltak szökéseit minden eszközzel megakadályozza. Minden más híresztelés hazugság. Tudomásomra jutott, hogy újabban ismét nagyobb arányú szökések terveztetnek. Ezek esetén a legszigorúbb megtorlások fognak alkalmaztatni és minden kedvezmény el fog vonatni."

94 Barabás altábornagy 1940. január 26-i levelében a külügyminiszter figyelmét felhívta arra, hogy valamennyi „...jelentés megegyezik abban, hogy a szökések központi szervezője a budapesti lengyel követség és konzulátus, ahol ezt a szervezést már korábban megszökött lengyel tisztek igen nagy szakavatottsággal és helyismerettel végzik. Úgy látszik, hogy a lengyel követségnek és konzulátusnak jelenleg a szöktetések megszervezése az egyedüli tevékenysége. Van szerencsém Nagyméltóságodat újólag tisztelettel felkérni, hogy a budapesti lengyel követséget és konzulátust a legkomolyabban felszólítani szíveskedjék, hogy ezeket az üzelmeket haladéktalanul szüntesse be."

95 A H. M. I. főcsoportfőnöke, Barabás Emil altábornagy Dembinski tábornokhoz is levelet intézett, szemrehányást tett a Katonai Képviselet parancsnokának. Közölte, hogy a H. M. tud arról, hogy a gyakran ismétlődő szökéseket egy Budapesten működő központi lengyel szerv készíti elő „...és hogy a lengyel tisztek és legénység is, a szökésre egyenesen parancsot kapnak!" Kifogásolta a lengyel tisztek olyan kijelentéseit, amelyek arra engednek következtetni, hogy „...a szökéseket a hatóságok nem csak elnézik, hanem elő is segítik." Barabás altábornagy arra hivatkozott, „...hogy ily kijelentések az országra hátrányosak lehetnek, az illető (lengyel) tisztek természetesen ezzel nem törődnek."

96 (Az kétségtelen tény, hogy a lengyel menekültek németellenes kijelentései s magyarországi tevékenységük miatt a német Külügyminisztérium több alkalommal szemrehányást tett a magyar kormánynak.) A levél végén Barabás altábornagy felszólította Dembinski tábornokot, hogy a szökéseknek vessen véget, mert ellenkező esetben a táborokból való kijárási lehetőséget megszüntetik s a legénységi táborokból valamennyi lengyel tisztet eltávolítanak. A H. M. 21. osztályának vezetője Baló Zoltán ezredes a nyomozás eredményéről levélben kívánta értesíteni Stefan Dembinski tábornokot s e célból levéltervezetet állítottak össze. A levéltervezet szerint az ügyet nem zárták le véglegesen, mert újabb adatokat kértek Dembinski tábornoktól. „Tudomásomra jutott, - írta Baló ezredes - hogy Sas Tatomér lengyel internált százados, ki Nagycenken volt internálva, folyó év január elején engedéllyel Budapesten járt és Tábornok Úrral tárgyalt. Nevezett százados Nagycenkre történt visszautazása után 2 tiszttel és 130 fő legénységgel előre megszervezett szökést hajtott végre, akként, hogy a szökő csoportért Budapestről küldtek teherautókat. Felhívom Tábor94 HL H. M. 1940-21-21-3555-4175. Távirat. 1940. jan. 26. 95 Uo. 96 HL H. M. 1940-21-21-3553-4175. 1940. jan. 26. Barabás Emil altábornagy a H. M. I. Főcsoport Főnöke levele Stefan Dembinski tábornokhoz, a magyarországi Lengyel Katonai Képviselet vezetőjéhez.