Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

létkérdésekre is kitérő - visszaemlékezése szerint Csarodán több helybeli lakos részt vett a lengyelek szöktetésében. A csarodai táborból a szökésre kijelölt katonai személyek utazásához szükséges civil ruhanemű egy részét - Krizbai Gy. Domokos szerint Beregszászról és Vásárosnaményből Kisbíró Károly lovasszekéren szállította Csarodára. A vasúton, gépkocsival érkezett ruha szállítmányt Sebestyén Irén és Sebestyén László segítségével rejtették el. A Witwicki főhadnagy által említett ház (ahol az útnak induló lengyelek átöltöztek) Krizbai Gy. Domokosné édesapjáé volt. A „Sebestyén ház" fontos szerepet játszott a csarodai lengyel menekültek megsegítésében. ,A lengyel tisztek- és katonáknak a laktanyából való elszöktetése több csoportban, nagy rizikóval történt. Először civil ruha érkezett zsákban és utazásra pénz. Ezt autó hozta. A csomagot a kertünk árkába tették, ahonnan azt öcsém kisszekéren vagy szánon (az időszaknak megfelelően) hozta fel, mintha terményt, vagy fát szállítana. Majd nővérem közölte a tábor orvosával, hogy hány személyre érkezett és milyen méretű ruhák. A megbeszélt napra takarodó után kiszökött a táborból a szökésre induló csoport. Hozzánk jöttek. A lakás utcai szobájának ablakközeit párnákkal teleraktuk, hogy a zaj, beszéd ki ne szűrődjön, pokróccal pedig elfüggönyöztünk. [...] A lengyelek átöltözésük után megőrzés címén nálunk hagyták kitüntetéseiket, személyi irataikat, leveleiket, fényképeiket, lengyel katonai ruháikat... Kezdetben Pestről jött értük egy-egy személy, később már az édesapámra hárult, aki (szekéren) fuvarozta be a hajnali vonathoz őket Vásárosnaményba, vagy Fehérgyarmatra, ahonnan továbbkísérte valaki a lengyeleket. Később ez a feladat rám hárult, én mentem velük Murakeresztúrig, ahol az állomáson Halász ( ?) bácsi várt ránk s szöktette őket tovább. ... Jugoszláviának Német- és Magyarország által való lerohanása idején, de már előtte is másfél, két hónappal öcsém és nővérem üzenetére visszatértem Csarodára, ahonnan Munkácson át Szolyvára kísértem lengyeleket..."

14 Marian Turowski volt csarodai lengyel katonai menekült a táborból való szökéseket - Krizbaiéktól függetlenül - a következőképpen foglalta össze: „Ez a csoport [Sebestyén család -L.I.] segített a lengyeleknek, törődött velük. Szívbéli együttérzést tanúsítottak irántuk. Ok újságot hoztak (továbbítottak) a táborba. Leveleket és híreket juttattak el a táborba. [...] Amikor a lengyelek elhatározták, hogy megszöknek, hogy a szövetséges hadsereghez csatlakozzanak, a csoport tagjai Krizbai Domokos és [Sebestyén] Magda ismét segítettek. Szereztek számukra civil öltözetet és budapesti címeket. Ezek a fiatal magyarok segítettek nekünk illegálisan átlépni a jugoszláv... határt. A Sebestyén család házában a lengyelek civil ruhába öltöztek és néha, amikor nem tudták folytatni útjukat a razziák miatt, hosszú ideig bujtatták a lengyeleket. Ismeretes számomra az is, hogy Krizbai a szökésben lévő csoportját elvezette Magyarország (déli) határához. Elvezette azokat a lengyeleket is, akik a partizánokkal akartak összeköttetésbe lépni, illetve a Kárpátokon keresztül más országba eljutni. Szintén tudomásom van arról, hogy (Magyarország német megszállása után a hitleristák Krizbai Domokost és [Sebestyén - L. I.] Magdát, valamint barátaikat halálra keresték."

15 74 Krizbai Gy. Domokos, várpalotai lakos visszaemlékezése. 1974. (Lagzi István gyűjtése) 75 Marian Turowski, egykori magyarországi lengyel menekült visszaemlékezése, 1974. (Krizbai Gy. Dookos gyűjtése. Lagzi István gyűjteményében.)