Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

l/l gyűjtőtábor parság megbízásából a szökevényekkel együtt utazott az egyik terheltek valamelyikétől származó lövéstől eltalálva megsérült és röviddel a 9. honv. helyőrségi kórházba való beszállítása után meghalt, miáltal az l/l gyűjtőtábor csoport parság [parancsnokság - L. I.] „K" szolgálatának egyik leghasználhatóbb emberét is elvesztette, de azonkívül a szökésben lévő internáltak egyike: Kamienski Jan internált százados a parton történt kikötés után megszökött."

11 A „Legény Pál" ügy is érzékelteti, hogy a magyar katonai szervek igyekeztek megbízható információkat gyűjteni, felderíteni a szökések mechanizmusát, idejét és útvonalát. Kamarás Károly hadnagy, táborparancsnok tanúkihallgatási vallomása (is) bizonyítja azt, hogy magyar részről milyen bizonytalansági tényezők érvényesültek, mit és mennyit tudtak a táborokból végrehajtott szökésekről, hogyan viszonyultak a lengyel elképzelésekhez. Kamarás Károly hadnagy vallomásában elmondta: „...azt a benyomást szereztem, hogy ezek a szökések központosítva, bizonyos titkos rendelkezések következtében fordulnak elő ily nagy számban. Feltűnt ugyanis nekem már régebben az, hogy a szökések időpontjai összefüggésben vannak az itteni internáltak rangidősebbjének Trojanowski lengyel tábornoknak budapesti utazásaival. [...] Egy alkalommal, amikor az összegyűjtött internáltakat a szökéstől való tartózkodásra hívtam fel és egyben ki is oktattam, egyikük, egy lengyel törzstiszt - Wojtowicz alezredes - azt mondta nekem »ugyan mit csinál ilyen nagy dolgot az ilyesmiből, hiszen a magyar kormány segítségével történnek ezek a szökesek« ... úgy látom, hogy a lengyelek között ez a köztudat."

13 A vízi úton végrehajtott szökések a Duna menti (Dunához közeli) táborokból igen gyakoriak voltak. A párkányi járás főszolgabírója egyik jelentésében ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy csónakok felhasználásával Dunamocsról is sok lengyel szökött meg.

14 A Budapest környéki lengyel katonai táborok az evakuáció szempontjából részben előnyös, részben hátrányos helyzetben voltak. A táborokkal való kapcsolattartás (a földrajzi közelség miatt) viszonylag egyszerű és folyamatos volt. Az I. hadtestparancsnokság „K" kirendeltségei azonban éppen a Budapesthez való közelség miatt nagyobb figyelmet szenteltek a lengyel internáltaknak. A Budapest környéki táborokban (Kiskunlacháza, Nagykáta, Szentmártonkáta, Vác stb.) internált katonai személyek azonban a jól kiépített konspirációs csatornákon keresztül megtalálták a módját a szökések megszervezésének.

15 12 HL H. M. 1940-21-21-3977-425364. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv-kivonat. 1939. dec. 13. Kamarás Károly hadnagy vallomása. 13 Uo. 14 OL BM. 1940-IX. 5288. A szökés ezúttal rendhagyó volt. Az „eltávozottak" saját elhatározásukból magukkal vittek a táborkincstári felszereléséből 10 db pokrócot, 23 db lepedőt és 21 db üres szalmazsákot. Ez - nyilvánvalóan - a szökések szervezőinek, az evakuációban résztvevők lejáratásához, a menekültekkel szembeni hangulatkeltéshez adott (adhatott volna) segítséget. A tábor rangidőse (starszy obozu) felismerve az eset súlyosságát azonnal Budapestre utazott(!) ahol honfitársait „...a lengyel követségen utolérte és közülük 2-t visszatoloncoltatott (!) Dunamocsra." 15 HL H. M. 1940-21-21-3558-66929. A szervezkedéssel kapcsolatban gyanúsított tiszteket a Selyp községben létesített katonai táborba helyezték át, levelezéseiket, magatartásukat a hadtest kémelhárító osztálya fokozott figyelemmel kísérte. Vö.: Uo, Pro domo és „Kiadványok".