Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)

Lagzi István: A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja a magyarországi „északi és nyugati régióból" 1939-1941

sek alapján megállapíthatjuk, hogy a menekültekhez viszonyulás messze túlnőtt az emberbaráti segítségnyújtás keretein. Erre utal visszaemlékezésében Berta István: „Megértettük azt, hogy a lengyelek nem nyugodtak bele országuk, szabadságuk elvesztésébe. Mély rokonszenvet éreztünk mindazok iránt, akik harcolni akartak a megszállók ellen. Láttuk, hogy a helyi közigazgatás is lengyelbarát hangnemben nyilatkozott, a templomban sokszor imádkoztak a lengyelekért. Ez bátorítólag hatott ránk. Utólag bevallva, a nagypolitikából keveset értettünk, azt azonban éreztük, hogy aki a szabadságáért harcoló lengyeleket segíti, az jó ügyet szolgál."

8 A Magyarországon internált lengyel katonák evakuációja az úgynevezett „északi és nyugati régiókból" I. Evakuáció az észak, észak-kelet-magyarországi táborokból A magyar-jugoszláv határhoz közeli, vagy könnyen megközelíthető katonai és polgári táborok az evakuáció szervezése, a határátlépés szempontjából előnyös helyzetben voltak. Az észak-kelet-magyarországi táborokban gondosabb szervezőmunkára és nagyobb körültekintésre volt szükség. A központi lengyel szervek munkáját gyakran az is nehezítette, hogy a katonák egy része (részben a kifogásolható elhelyezés miatt) saját elhatározásából elhagyta táborhelyét. Sokan polgári táborokba kérték felvételüket, mások illegálisan munkát vállaltak, vagy útnak indultak a magyar-jugoszláv határ felé. így több déli táborban nemkívánatos zsúfoltság jött létre. Nem kevés gondot jelentett az is, hogy az evakuáció helyi szervezői előbb-utóbb gyanúba kerültek, áthelyezték, vagy büntetőtáborba küldték őket. Azokban a táborokban ahol az őrség szó szerint végrehajtotta az internálási rendelkezéseket, ott az internáltak részéről előbb-utóbb engedetlenségre, zendülésre, az őrség részéről pedig erőszak (olykor fegyver) alkalmazására került sor.

9 (Tudunk olyan esetekről is, amikor a lengyel legénység, sőt a tisztek egy része valóban fegyelmezetlen magatartást tanúsított, tehát a táborparancsnokság fellépése érthető és természetes volt.) A különböző mozgáskorlátozó rendeletek a katonai menekültekben kialakították azokat a készségeket, amelyekkel ki lehetett játszani az őrség éberségét, (számos 8 Berta István visszaemlékezése (Lagzi István gyűjteménye.) 9 Vö.: HL H.M. 1940-21-21-3553-15938. A kassai VIII. hadtestparancsnokság ügyészének jelentése a naprágyi lengyel katonai büntetőtáborban történt fegyverhasználat tárgyában. Miskolc, 1940. máj. 6.; HL H. M. 1940-21-21-3127-48966. A miskolci VII. hadtestparancsnokság távirati jelentése a H. M. 21. osztályának. A sajókazinci fegyverhasználat. A tornanádaskai „incidens"-ró'l lásd: HL H. M. 1940-21-21-3505-512996., HL H. M. 1940-21-21-3127-57727. Az érsekújvári táborban a szökések, szökési kísérletek miatt ugyancsak fegyverhasználat történt. HL H. M. 1940-21-21-3553. Az érsekújvári katonai (lengyel) internáló táborparancsnokság jelentése a szombathelyi III. hadtestparancsnokságnak.