Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 31. (Kaposvár, 2000)
Tilkovszky Lóránt: A budapesti SUEVIA vándorcsoportjainak jelentései a magyarországi németség helyzetéről 1934 nyarán
Jelentés a vándorlásról Tolnában Résztvevők: Johann Krischak, a csoport vezetője Josef Herzog Paul Brandtner Georg Hämmerlein Josef Petermann Stefan Wekerle Július 28-án utaztunk vándorlásunk első községébe. Belecskán felkerestük az ottani elnököt és beszéltünk a falu több lakosával. Meglehetősen rossz benyomásokat szereztünk, mivel a német lakosság nem küzd többé német jogaiért. Az ifjúság nagy része már csak magyarul beszél. A helyicsoport bomlófélben van. Nincs itt senki, akinek érdekében volna a németségi szervezet támogatása. E szomorú tapasztalatok után Keszőhidegkútra vonultunk, felkerestük híveinket, és két napig maradtunk Berthold vendéglősnél. Másnap az elnökkel beszéltünk a helyicsoport erősítésének lehetőségeiről és egy intenzívebb németségi munka életre hívásáról. A csendőrséggel és a hatóságokkal itt volt az első összeütközésünk. A község meglehetősen jó, mert itt többen vannak, akik a helyicsoport fenntartásáról gondoskodnak. Felkerestük a temetőt, a templomot, März asszony ősi házát, és lelkesítettük az embereket. Szárazdon Wolf úrnál gyülekeztettük este az embereket és rövid beszédet tartottunk a német népiségi munka feladatairól, céljáról és szükségességéről. Igen lelkesek voltak itt az emberek, csupán az elnök nem tűnt a maga tulajdonságaival megfelelőnek posztjára. Német dalokat tanítottunk az embereknek, meglátogattuk az egyesületi helyiséget, megtekintettük a könyvtárat, és egész estén át vidáman együtt voltunk még velük. A helyicsoport fejlődése szempontjából igen nagyok itt a nehézségek, mert a község nagyon szegény. A lakosság jó része néptudatos. Szakadáton felkerestük szövetségi társunkat, Schlitt-et, és azokat, akikkel a helyicsoport újjáépítésére akartunk vállalkozni. A nép itt egykedvű. Valamennyien a plébánossal tartanak, aki az iparos- és parasztegylet elnöke, s így legnagyobb részt tagjai ennek az egyesületnek. Varsádra, érkezve, egy vendéglőbe mentünk, ahol a legényekkel és férfiakkal szórakoztunk és német dalokat énekeltünk. Közben felkerestük a helyicsoport vezető embereit és a helyicsoport helyiségét, ahol rövid előadást tartottunk és az embereket a munkában való részvételre lelkesítettük. A községi jegyző éles ellenfele az egyesületnek. Miután az egyesületi helyiségben a tagokkal a németségi munkáról beszéltünk, és a helyicsoport helyiségét emiatt el kellett hagynunk, egy borospincébe mentünk, hogy folytassuk megbeszéléseinket. Alig érkeztünk meg a pincébe, a jegyző azt üzente, hogy azonnal el kell hagynunk a községet, különben letartóztatnak bennünket. Elhatároztuk, hogy a fenyegetés ellenére folytatjuk munkánkat. Mivel a jelenlévő emberek féltek a csendőrségtől, elhagytuk a pincét, s egyes tagok lakására mentünk, ahol egyenként folytattuk felvilágosító munkánkat. Másnap Kalaznóra mentünk.