Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Tímár Péter: A Szerdahelyiek Somogy megyei birtokai 2. rész A Gerence-völgy középkori települései

völgy déli oldalán húzódott a besenyők útja, a nagy út (via magna) pedig Taszár felől a Kapóson átkelve déli irányban folytatódott.

12 A Gerence-völgyében Gyarmatról van legkorábbi adat. 1272-1290. között a nyilvánvalóan honfoglaláskori település mindkét részét meghatárolták és a Győr nembeli Óvári Konrád mestert ellentmondás nélkül visszaiktatták e régi birtokába.

13 1293-ban a szerémi várnak voltak itt jobbágyai.

14 Somogyi várjobbágyok is laktak Ecsén a Kapós mellett 1278-ban, akik Mojs királynői tárnokmesterrel szemben Ecset és a közeli Gerencét birtokukban tartották.

15 A gálosfai határban létezett Szerdahely csak 1321 után válhatott a róla elnevezett család lakóhelyévé, mivel Ders mester, a későbbi kolostoralapító Miklós apja ekkor Szentmiklóson,

16 Hajmástól északra fekvő saját falujában lakott, egyik fia Hajmáson, másik pedig Báton, szintén a saját birtokán élt.

17 Ders mesternek ekkortájt Gyarmaton is volt részbirtoka, amint ez az 1293-as törvénykezési határozatból

18 és a Győr nemzetségbeliek 1298. évi egyezségleveléből kiderül.

19 Nem sokkal később Ders az egész Gyarmatot megvette közeli rokonától, Óvári Konrádtól.

20 Az Óvári-Kéméndi-Gyulai rokonság azonban birtokosként a Szent Jakab monostor Szerdahelyiekkel közös kegyurasága okán is még jó ideig jelen volt a környéken. 1329-ben I. Károly király előtt Ders fiai: Péter és Miklós mesterek és rokonaik: Óvári Konrád unokái, a Kéméndiek megosztoztak a közösen örökölt zselici monostor kegyúri jogán, kimondva, hogy a monostor népeitől az adókat a mindenkori apát beleegyezésével szedik. Az adó egyharmada Ders fiait, egyharmada Jakab fiait, a maradék harmadrész a monostort illeti. A monostor ormánsági és zselici birtokain az apát és a konvent beleegyezésével egyik évben Ders fiainak famulusát, másik évben Jakab fiainak famulusát alkalmazzák officiálisként.

21 1356-ban a pécsi káptalan előtt kötött megállapodásban a patrónusok: a Szerdahelyi és Kéméndi nemesek ismét megállapodtak abban, hogy a folyó évtől kezdve a patronátusuk alatt álló monostor zselici birtokainak hasznát egy évig a Szerdahelyiek élvezik, mialatt az Ormán-közben levő birtokok a Kéméndiek kezelésében vannak, majd egy év letelte után a birtokok gazdát cserélnek.

22 1366-ban deklarálták, hogy mely birtokok melyik családtag kezelésébe kerüljenek a Zselicen és a Kapóson túl.

23 így a Kapóson túl a Szent Jakab egyházhoz és a zselici Szent Balázs

24 egyházhoz tartozó birtokok és birtokrészek a Szerdahelyiek, míg a Szent Lukács evangélista

25 és Szent Tamás mártír egyházhoz

26 tartozó birtokok, birtokrészek és patronátusi jogok a Gyulai és Kéméndi nemeseknek jutottak.

27 Majd 1367-ben egymás között újabb részletes birtokosztályt hajtottak végre a monostornak a Kapós mindkét oldalán levő birtokaiban, éspedig Apáti, Lak, Nádasd, Cserénfalva, Bajszinfalva falvakban, továbbá a Gyarmattól a Kapósig és Gálosfalvától Szenttamásig elhelyezkedő birtokokban, amelyeket a Szerdahelyiek a saját használatukra rendeltek ezek összes szolgálataival és jogaival, beleértve a védelmüket is, a nagyobb adók (collecta) összegét kivéve. Az ormánsági Szentbarabás más birtokokkal együtt a Gyulai és Kéméndi nemeseké lettek, innen a jövedelmek felét tartoztak átadni a monostor apátjának, a nagyobb collecták nélkül.

28