Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében

szolgabírói feljegyzésekre, amelyek szerint a menekültek „dolgozni nem akartak". Ráadásul a magángazdáknál, falvakban elhelyeztettek bizonyára részt vettek a családi gazdaságok munkájában. Akiket azonban nem családoknál szállásoltak el azok számára csak a napszám jelenthetett megélhetési forrást. A mindennapi megélhetést segítette elő a segélyezés is. A segélyre való jogosultság megállapításának alapdokumentumát a belügyminiszter 30 000 /1916. sz. rendelete jelentette. Ennek értelmében segélyt csak azok kaphattak, akik nem rendelkeztek olyan jövedelemmel, amelyből saját létfenntartásukat biztosíthatták volna. Ritkán szorultak segélyre például az állami és önkormányzati tisztviselők, akik bérüket a Belügyminisztériumtól annak ellenére megkapták, hogy hivatalukat természetesen nem gyakorolták. Ugyancsak kivonták a segélyezés alól azokat a személyeket, akik magánalkalmazásban álltak és munkaadójuk továbbra is folyósította fizetésüket. Ez nemegyszer megtörtént, mivel a székelyföldi gyárakat, üzemeket, bankokat gyakran teljes felszerelésükkel és személyzetükkel együtt elmenekítették. Somogy megyébe azonban - az állami tulajdonú MÁV-ot leszámítva - nem telepítettek át egyetlen székelyföldi vállalkozást sem.

70 A menekültek levelei, kérvényei és a hivatalos feljegyzések egyaránt arról tanúskodnak, hogy a körülményekhez képest kedvező feltételek között kerültek elhelyezésre az erdélyrészi menekültek Somogyban. Azt azonban, hogy minél előbb szerettek volna hazatérni és nem kívántak a feltétlen szükségesnél tovább a megyében maradni, jelzik azok a kérvények, amelyeket 1916. október 10., a román csapatok Erdélyből való kiszorítása után írtak a főispánnak. Egy november 21-én érkezett táviratban egyenesen úgy fogalmaztak, hogy „vágyódásunk édes hazai földünk iránt indít e kérvényünkre" és „kérjük Nagyságodat bennünket akár saját költségünkön is útnak bocsájtani".

71 Az 1916. évi erdélyrészi menekültek és a befogadó somogyiak kapcsolatának tanulmányozása során két, egymással szorosan összekapcsolódó problémát kell vizsgálat alá vennünk. A legfontosabb kérdés arra irányul, hogy elhelyezésük során mennyire érezték magukat az erdélyiek idegennek ideiglenes szálláshelyükön. A második kérdés ugyanennek a problémának az ellenkező szemszögből való megközelítése: idegenként vagy „honfitársként", sorsüldözöttként tekintettek-e a somogyiak a menekültekre? A korabeli sajtóhíradások szerint Kaposvár város és Somogy megye népe szeretettel fogadta erdélyi honfitársait. Az újság idilli képet igyekezett rajzolni a „székely-somogyi" barátságról, kedélyesen adomázott az erdélyi atyafiak kaposvári „góbéságairól".

72 A hivatalos propaganda mellett azonban kiegyensúlyozott kapcsolatot tükröznek az egykori menekültek levelei is. Néhányan, hazatértük után, megpróbálták fenntartani az ismeretséget somogyi szállásadóikkal. Ennek a kapcsolattartásnak a során keletkezett levelek alapján úgy tűnik, hogy a menekültek jól érezték magukat Somogy megyében. Erre utal, hogy leveleik hálával, köszönetnyilvánítással vannak tele. Tekintettel a menekültek létszámára, a rendelkezésünkre álló húsz levél és három levéltöredék nem alkalmas arra, hogy általános következtetésekre jussunk a személyes kapcsolatok vizsgálata során.

73 Kérdés azonban,